21.rész*Új apuka

Miranda

Tegnap éjszaka a film után lementünk a partra, ahol is mezítláb a homokban sétáltunk. Egyáltalán nem vagyok az a romantikus típus, s a nyálas dolgokat sohasem részesítettem előnyben, még is igazán jó érzés volt Harry karjait testem körül érezni, ahogyan végigsétáltunk a parton, a talpunkat simogató homokban, a csillagos ég alatt. 

Meleg takarót feljebb húztam a testemen, miközben megfordultam. Arcomat mélyebben fúrtam a mellettem alvó személy nyakának hajlatába, mire ő is szorosabban ölelt át kezével derekam körül. Hideg tenyeremet pólója anyaga alá, a hasára csúsztattam, minek tiltakozása képen felnyögött. Kezét enyémhez vezette, s egybefonta ujjainkat, míg ajkait fejem búbjához illesztette. Mosoly kúszott arcomra, miközben felfelé billentettem arcomat, ám szemhéjaimat nem engedtem felnyitni. Hallottam dörmögő nevetését, amely csak szélesebb mosolyt váltott ki belőlem. 

Ujjával megcirógatta arcomat, majd ajkaimat. Csücsörítettem, mire csak lejjebb csúszott, s fölém került. Combjaim közé ékelte csípőjét, míg száját nyakamra illesztette. Nedves csókokat hagyott bőrömön. Kezeimet derekára vezettem, meleg bőrére, fehér felsője alá.

- Mikor láthatom végre a szemeidet, Nyuszifül? - motyogta nyakamba, mire kislányosan felkuncogtam. - Na, kérlek - apró csókokkal árasztott el kulcscsontomat. 

- Hol a csókom? 

- Szóval már követelőzöl is - bökte meg oldalam, mire kisebb sikítás hagyta el számat. 

- A csókomat kérem - követeltem igen határozottan.
- Ahogyan a hölgy óhajtja - dünnyögött, mielőtt finoman ajkaimra illesztette volna sajátjait.
Kellemes kényeztetést indított ellenem, amit minden megfontolás nélkül viszonoztam is. Egyik kezén súlyát tartotta, míg másikkal végigsimított oldalamon. Puhán, szenvedéllyel telve tette magáévá ajkaimat. Alsó ajkamat fogai közé vette és meghúzta azt. Felnyögtem, mire mosolyát megéreztem azonnal magamon. Apróbb puszikkal halmozta el ajkaimat, mielőtt elszakadt volna tőlem véglegesen.
- Remélem kielégítő volt - nyomott még egy erőteljes puszit számra.
- Egy időre - bólintott.
- Velem tartotok egy késői ebédre ma? - cirógatta arcomat.
- Az inkább már vacsora lesz - nevetve jegyeztem meg, ahogyan a telefonom kijelzőjére pillantottam.
- Lényegtelen - vont vállat. - Gyertek el velem enni, ennyi.
- Rendben van, ha már ilyen szépen kérted - simítottam ki haját homlokából.
- Elkészülök, összeszedjük Noah-t és elviszlek haza benneteket, hogy ti is el tudjatok készülni.
- Mennyire gondosan elterveztél mindent - ültem feljebb, mire mellkasomra hajtotta a fejét.
- Valakinek azt is kell, ha már a szeretet nő ennyire lusta - bökte meg az oldalam. - Na, de ébresztő - pattant ki hirtelen a takarók fogságából, s könnyedén húzott maga után.
Figyeltem, ahogyan a ruháit magára vette, s kuncogva tettem én is ezt. Mosdóba eltűnt kis időre, majd ahogy visszatért, azonnal kézen is fogott, és minden ellenkezés nélkül vezetett ki a szobából. Felkapta tárcáját, kulcsait, telefonját, s tovább igyekezve előre engedve engem, hagytuk el házát.

°°°°

Zuhanyzóban, kellemese langyos víz alatt álltam, míg Noah-t, Harry szórakoztatta. Már a gondolata is elég volt annak, hogy mennyire is nagy rendetlenséget teremtettek fiam szobájába, aki még mindig egy melegítőben szaladgált föl, s le a szobában.
Hazafelé hatalmas lelkesedéssel mesélte el, hogy Des és Anne mennyire is sokat játszottak vele. A foci természetesen nem maradhatott el, és Harry kijelentette, hogy igen sok mindent megadott volna azért, hogy láthassa az apja vesztes arcát. Noah csak tovább folytatta az éjszaka elemzését, amin csak jókat mosolyogtunk mind a ketten. Nagyon megszerette a göndör szüleit, aminek nagyon örültem, s ahogyan észrevettem, Harry is.

- Tudod, szerintem élvezik, hogy újra egy kicsi körül forog a a világ, akit elhalmozhatnak minden jóval, és legalább őket is leköti kicsit - simította kezét combomra. - Egyértelműen unokájukként tekintenek rá.

Elmosolyodtam az emlékképre, ahogyan előttem volt, amikor is Harry ezt kijelentette mosolygós, boldog arccal. Sohasem gondolkoztam azon, hogy keressek valakit magam mellé. Tudatában voltam annak, hogy az én koromban már, főleg egy gyerekkel - még, ha egy imádni való kisfiúról is van szó -, nehezen nyitnak az emberek. Hiszen sokan vélekednek úgy, hogy más gyermekét nemigen szeretnék felnevelni. Soha, senkit nem ítéltem el emiatt, de talán ez is volt az a bizonyos félelem bennem, ami miatt a szokásos napi rutinjaim mellett maradtam. Most viszont, hogy Harry-vel igen furcsa módon egymásra találtuk, boldogabbnak érzem magam, mint eddig valaha. Bár még semmit sem merek kijelenteni, hiszen csak most kezdtük el megismerni egymást úgy ténylegesen. Viszont, hogy Noah-val ennyire rendkívüli kapcsolatot ápol, minden reményemet felülmúlta.
- Miranda - hallottam meg a férfi aggodalommal telt hangját.
- Anya - Noah hangja igazán széles mosolyra késztette ajkaimat.
- Biztosan bújócskázik anya - tisztán lehetett hallani Harry minimálisan lehalkított hangját. - Keressük, és ijesszük meg.
- Jó - lelkendezett fiam.
Meghúzódva álltam egy köntösben a fürdőszoba fala mellett. Hangok szűrődtek be a folyosóról, én pedig továbbra is csendesen vártam, hogy végre beérjenek. A résnyire behajtott ajtó lassan, nagyon lassan nyitódott ki. Elsőként Noah lépett be, s ajkai előtt kicsi ujját tartva nézett körbe. Egyértelmű volt, hogy ezzel csendre intette Harry-t, akinek arcán hatalmas vigyor díszelgett. Tekintetét nem emelte rám, de kezével kinyúlt, s oldalamat finoman megbökte, mire elnevettem magam.
- Anyu, megvagy - kapott el fiam, akit azonnal karjaimba emeltem. Szorosan megölelte a nyakam, én pedig pufók arcán hagytam egy kis puszit. - Már mindenhol kerestünk - sóhajtott fel.
- Igen, hát elbújtam - vontam vállat. - Menj, vedd fel a ruhád, amit az ágyadra tettem, addig én is felöltözöm. - tettem le, s már el is tűnt szemeim elől.
- Hm, szia anyu - mosolygott rám féloldalasan a göndör, aki csípőmre vezette kezeit, s a falnak döntött finoman. - Így jössz? - simított végig a selyemköntösön.
- Szeretnéd?
- Ha nem gond, inkább megtartanám magamnak ezt a látványt - hajolt közelebb, míg orra hegyével nem érintette meg enyémet.
- Mennem kellene öltözni - mondtam szemeibe nézve.
- Rendben - hajolt még közelebb, s ajkait finoman enyéimhez nyomta.
- Harry ... - szakadt el tőle nagy nehezen. - Felöltözöm és indulhatunk - mondtam, mire bólintott.
- Segítek Noah-nak - kijelentette, miközben csípőmön tartva kezét vezetett ki a fürdőből.
- Köszönöm - nyomtam puszit arcára, majd saját hálószobámban tűntem el.
Sietve öltöttem magamra a már gondolataimban elképzelt szettet, amely nyáriasan volt elegáns, és leginkább, kényelmes. Hajamat csak átfésültem, míg sminket is minimálisat vittem fel. Amint a kiegészítők is rajtam voltak, belebújtam cipőmbe, s átsétáltam Noah szobájába.
- Harry, ez komoly? - néztem rá hatalmas mosollyal, még is szörnyülködve.
- Ugyan már, stílusos.
- Anyu, úgy öltözök, mint Harry - lelkesen ecsetelte és mutatta a festőtestén lévő inget, ami hasonlóan igen minimálisan takarta csak azt.
- Majd pár év múlva, bébi - guggoltam le, s két gombot összeillesztettem.
- Anyu - húzta el a nevemet kedvetlenül.
- Rendben, akkor így - hagytam szabadon a felső három gombot, így a hasa már nem látszott ki, csak a mellkasa, de az is igen kicsit. - Induljunk - álltam fel.
Noah előttünk sietett le a lépcsőn, míg mi követtük őt. Harry megdicsért, s bókokkal árasztott, mire csak egy köszönöm-öt motyogtam neki. Az autóba már rutinosan mászott be hátra Noah, s kötötte be magát megfelelően. Harry becsukta az ajtaját, majd beült elé a vezető ülésbe. Én is csatlakoztam hozzájuk, s amint bekötöttük öveinket, felbőgött a motor, s indultunk.

°°°°

Az étterem kellemes, s inkább már családias hangulatot uralta. Halk beszélgetések egybefolyása töltötte meg a nagy helyiséget, amelyben az asztalok voltak elhelyezve. Noah kezemet fogta, míg Harry derekamat ölelte. Egyik pincérnek elmondta, hogy milyen névre is foglalt asztalt, s a fiatal fiú készségesen vezetett minket hátra egy kis kör alakú asztalhoz. Három személyre már meg volt terítve, így azonnal el is foglaltuk a kiválasztott helyeinket.
- Harry, remélem tudod, hogy erre igazán semmi szükség nem volt - néztem rá, s kissé visszafogva hangomat adtam tudtára a véleményem.
- Szerettem volna veletek lenni, és hát éhes is vagyok - nevetett, míg asztal alatt, az abrosz takarásában minden aggodalom nélkül simította kezét fedetlen combomra.
- Tudod, a főzés még megy - mosolyogtam rá.
- Nem baj - kacsintott rám, majd Noah felé fordult, s bizalmasan közel hajolt hozzá. - Mit szeretnél inni? - fiam egyszerűen csak vállat vont. - Mihez lenne kedved? Egy kis sör?
- Harry - szorítottam meg lábamon pihenő kézfejét, mire csak nevetett.
- Az mi? - kérdezte csillogó tekintettel.
- Tudod az egy finom, jól lehűtött ital, aminek hab van a tetején - ismételten közel hajolt hozzá. - Az igazi férfiak itala.
- Harry, elég lesz - kissé erélyesebben szóltam rá.
- Okéoké - nevetve dőlt vissza széke támlájának.
- Anyu, olyat kérek - nézett rám kérlelően.
- Majd pár év múlva, bébi - mondtam neki azonnal. - Narancslé? - kérdeztem, mire kissé csalódottan bólintott.
- Akkor egy narancslé - mondta Harry. - Te?
- Nekem is.
- Nem szeretnél inkább egy pohár bort? - érdeklődött.
- Egyedül nem szeretnék inni.
- Ahogy gondolod - emelte ajkaihoz kezemet, s csuklómon hagyott egy édes puszit.
Lassan megérkezett a pincér, aki felvette mind az ital, mind pedig az étel rendelésünket is. Amint magunkra hagyott, újra kezdetét vette az értelmetlen beszélgetés Noah és Harry között. A kicsi azonnal ecsetelni kezdte, hogy egyik nap egy kirándulásra mennek az csoportjával a tengerhez.
- Majd megmutatom nekik, hogy mennyire is jól megtanított úszni az új apukám - falta magába az extra sajttal megszórt spagettit.
Ledermedtem szavai hallatára. Ő mit sem sejtve mondta tovább a kis dolgait, míg én a mellettem ülő férfira néztem, aki minden erejével azon volt, hogy tovább hallgathassa Noah beszédét. Mosoly volt arcán. Döbbenet, vagy bármi negatívum még véletlenül sem mutatkozott ki rajta. Kezemet övére csúsztattam, ami az asztalon pihent. Ekkor rám emelte smaragdjait, s szélesebben elmosolyodott.
A társalgás nem szakadt meg továbbra sem, miközben mindhárman az ételünk elfogyasztásán voltunk. Fiam szája egy másodpercre sem hallgatott el. Minden egyes mondatára Harry tett valami kijelentést, vagy bármilyen kérdést. Néha engem is belevontak, de inkább csak a háttérben meghúzódva hallgattam őket.
Amint végeztünk, s Harry elintézte a számlát, indultunk is hazafelé, hozzánk. Már esteledett, és bár mi nemrégiben ébredtünk a hosszadalmas éjszakánk után, Noah-nak ideje volt már nyugovóra térnie.
Lakás ajtót kitártam, fiam pedig lelkesen szaladt be előre. Az előtérben lerúgtam magassarkúm, míg mögöttünk Harry behúzta az ajtót. Táskámat, s az ékszereimet a szekrényre tettem. Harry is megszabadult cipőjétől, mire én már kezemet nyújtottam felé, amit azonnal meg is ragadott. Beandalogtunk a nappaliba, ahol Noah már a televízió távirányítójáért nyúlt.
- Fürdés, utána egy mese, aztán alvás - vettem el tőle a távkapcsolót.
- Jó - ment el mellettem az emeletre.
- Megvársz? - néztem fel Harry-re, aki bólintott, majd elfoglalta helyét a kanapé kényelmes bőrén.
Fiam után mentem, akit már a fürdőben találtam ruhái nélkül. Míg én felkötöttem a hajam egy keszekusza kontyba, ő addig bemászott a kádba. Mellé lépve kezembe vettem a zuhanyfejet, s megnyitottam a kellemesen meleg vizet. Elkezdett szórakozni, amikor is a tusfürdő a kádra csöppent. Fenekén csúszkálni kezdett, s hangosan kacagott. Nevettem én is, hiszen mi mást is tehettem volna? Minden tiszta víz lett, de mit sem törődve vele, kisebb nehézségek árán sikerült leöblítenem testét, s elzárnom a vizet. Becsavartam egy törülközőbe, majd átvittem a szobájába. Alaposan áttöröltem mindenhol, ami után a pizsamájába öltöztettem fel. Nagyot ásított. Az órára pillantottam ami már kilenc órát mutatott, így csodálkozásomnak helye sem volt.
- Bekapcsolom a tévéd, rendben? - simítottam végig lábán, mire bemászott az ágyába. Beállítottam a mesecsatornára, ami már megszokottá vált, hogy éjszaka megy nála. Hangerőt igen minimálisra vettem, mielőtt is arcára puszit nyomtam, s jó éjszakát kívántam volna.
- Elaludt - mentem be a nappaliba.
- Hosszú napja volt - húzott ölébe.
- Itt maradsz? - kérdeztem vállára hajtva fejem, s ujjainkat egybefontam lábaimon.
- Maradhatok? - hangja döbbent, még is reménnyel telt volt. Bólintottam, mire csak egy csókot nyomott fejem búbjára.