23.rész°Kreatív délutáni órák

Miranda

Még mindig őrültségnek tartottam Harry ötletét, bár tény, hogy gyönyörűen fest, de bennem egy csontocska sem volt, amely a modellkedésre jogosított fel volna. Ameddig csak lehetett, tiltakoztam, de mindig számat csendre kényszerítette, ahogyan finoman enyéim ellen nyomta sajátját. Mosolyom szinte minden pillanatban arcomon volt, hiszen boldogságom tagadhatatlanul tündökölt rajtam. 

Mikor elszántam magam, s csókjai már teljesen elkábítottak, rábólintottam, mire egy forró puszival, szoros öleléssel hálálta meg. Kikötötte, hogy egy fehér ruhát viseljek, amit minden megkérdőjelezés nélkül fel is vettem, majd elindultunk hozzá. Végig izgatottan ültem az autóban, hiszen sohasem festettek még le, és bár egy másodpercig sem kételkedtem Harry képességeiben, a sajátoméban viszont nagyon is. Heves szívveréssel szálltam ki már a háza előtt, majd sétáltam be mellette. Azonnal az emeletre vezetett, a hálójába, ahol párszor már jártam az elmúlt napokban, ugyan is Noah-val, egyre több időt töltünk nála. Talán már bátran kijelenthetem, hogy a kapcsolatunk igen is erőssé kezd válni, s a ragaszkodás is már meg van, mind az én részemről, mind pedig Noah részéről, és persze Harry-nek sem vagyunk közömbösek, ez is többször kiderült már az anyukája véleménye alapján. 

- Merre jársz, szépségem? - csókolt nyakamba, amint megszabadultam a ruháimtól, s csak az aprócska fehér overallban voltam. 

- Csak elbambultam - mosolyogtam rá vállam felett.

- Ugye nem gondoltad meg magad? - fordított teljesen magával szembe.

- Megígértem - tűrtem hátra pát tincsét. - Betartom a szavam - nyomtam kis puszit ajkaira, mire mosolyogva képen fogott, s átvezetett a szobájából nyíló helyiségbe, amelyet az ablakon keresztül beszűrődő napsugarak uraltak. Mögöttünk becsukta az ajtót, majd oldalra igyekezett, ahol is a rádiót bekapcsolta, s pillanatok múlva halkan töltötték be a szobát a mai dallamok. 

Sietősen tolta arrább az egyik asztalt, amely így a hófehér falnál találhatta magát pár másodperc múlva. Kezével felém intett, s hívogatott, mire odamentem, s megfogtam azt. Maga elé húzott, amellyel elérte, hogy háttal legyek az asztalnak. Csípőmnél fogva kicsit lejjebb nyomott, aminek köszönhetően már kissé a barna, fából készült tárgyon ültem. Hajamat finoman egyik vállamra helyezte, szinte már profin állított be. 

- Hány órát kell így állnom? - néztem fel rá pilláim alól. 

- Ne szemtelenkedj - nyomott puszit orrom hegyére. 

Kuncogva figyeltem, ahogyan nekem hátat fordítva lépett az állványhoz, s a már odakészített makulátlan vászonhoz. Haját egy gumival egybefonta, hogy ne zavarja a nagy alkotásban, majd az ecsetért nyúlt, minimálisan vízbe mártotta, majd a megfelelő árnyalatú festékbe, és már neki is kezdett művének megalkotásának. 

Levegőt is csak visszafogottan vettem, hiszen erősen koncentráltam, hogy el ne mozduljak. Szemeimmel végig arcát fürkésztem, ahogyan nyelvét rózsaszín ajkai között kidugta, míg az esettel felvitte a mintát a vászonra. Különösen nagy koncentrációt mutatott, amelyet meg is értek, hiszen alapjába véve nem könnyű lefesteni egy tárgyat sem, nem hogy még egy embert. Szemei köztem és a műve között cikáztak, míg én mosolyomat visszafojtva csodáltam. Néha a rádióval együtt dúdolt, de éneklésre nem fakadt, bár állítása szerint jobb táncos, mint énekes. 

Időérzékemet vesztettem, bár már kezem mondhatni zsibbadt, de kitartottam, még hosszú ideig. Fogalmam sincs tényleg, hogy mennyi ideig is álltam modellt neki, hiszen bár unalmasnak tűnhet, még is élveztem. Őt csodálni, miközben összpontosított, az egyik legjobb elfoglaltságnak bizonyult. Szinte észre sem vettem, ahogyan az utolsó ecsetvonásokat húzta, majd letette, és elindult felém. Derekamra simította kezeit, ajkait enyéimre nyomta egy puha csók erejéig. 

- Megnézed? - döntötte homlokát enyémének. 

- Szabad?

- Csak neked - kacsintott, majd derekamnál fogva a festmény elé vezetett. Leesett állal néztem művét. - Egy gyönyörű - mondtam teljes őszinteséggel. 

- Te vagy rajta, nem csoda, hogy az - nyomott gyengéd csókot nyakamba.

- Harry, magamról inkább semmit sem mondok - fordultam szembe vele, s dereka köré fontam kezeimet. - Egyszerűen tehetséges vagy nagyon is - néztem mélyrehatóan a szemébe. 

- Menjünk ki egy kicsit a levegőre, megártott a festéknek a szaga - kacsintott rám, s kivezetett a szobából. - Ma is nálam töltitek az éjszakát? - nézett rám reménnyel telt szemekkel. 

- Hát először is el kellene menni Noah-ért. Aztán pedig vele megbeszélni - feleltem a konyhában már, egy pohár vizet töltve magamnak. 

- Akkor nyert ügyem van - nevetett fel öntelten, miközben leült egy bárszékre.

- A fiam is nemet mondhat - néztem rá komolyan.

- Úgy sem fog - simított végig combjaimon. 

- Majd meglátjuk - ültem ölébe, az italomat szürcsölgetve. - Mit tervezel a képpel? 

- Ha szeretnéd, neked adom.

- Azért nem tennék ki magamról egy festményt, még ha ennyire csodás, elbűvölő festő is készítette.

- Maradjunk az írónál inkább - sóhajtott fel. - Akkor viszont megtartom magamnak.

- Te fogsz nézegetni? - nevettem fel igazán boldogan.  

- Elhiheted, hogy nagyon is csodás látványt nyújtasz, Nyuszifül. 

- Na, menjünk a fiamért, erre meg még visszatérünk - álltam fel, s húztam magam után. 

°°°°

Harry könnyedén parkolt le a ház előtt, ahol Anne is Des élt. Mivel a hangzavar előre is kihallatszott, így hamar rájöttünk, hogy még mindig az udvaron játszanak. Hátsó ajtót kitárta Haz, s előre engedve engem, léptünk be az udvarba. Anne azonnal észre vett minket, ahogyan lépet ki a terasz ajtaján két pohár málnával, s aprósüteménnyel teli tálcával. Mosolygott, és a két játszó személyre nézett, akik a labdát kergették, a változatosság kedvéért.

- Még velem sem játszott ennyit - jegyezte meg nevetve, halkan Harry, nekem. 

- Ne féltékenykedj - fontam egybe ujjainkat, majd a terasz felé húztam, ahogy mind a ketten puszival köszöntöttük Anne-t. Leültünk az asztal köré, és onnan figyeltük a lelkesen magyarázó kicsit. 

- Beszállok én is - állt fel mellőlem Harry, majd zsebeiből kipakolt, s a lépcsőt egy lépéssel elintézve, már a meccsen volt. 

- Apa - kiáltott fel Noah, mire én dermedten meredtem a megnevezett félre, aki csak felkapta, s levegőbe dobta a kicsit, majd elkapta, szerencsére. Mondhatni száz halált haltam, minden egyes ilyen megmozdulásuknál. 

- Már múltkor is így nevezte, amikor érte jött - újságolta Anne. - Nagyon imádják egymást, ha nem tudnám, még talán én is elhinném, hogy az édesapja. 

- Nem említette - mondtam őszintén. - Meglepett, bár egy étteremben múltkor már tett említést erről, Noah. 

- Boldog Harry mellette, és fiaként szereti, látom rajta - nézett rám csillogó szemekkel. - Őszintén remélem, hogy egyszer számára is megadatik az a csoda, hogy gyermeke születik - könnyezett be teljesen An. - És érted is rajong. Bár nem sok lányt láttam mellette, de kijelenthetem, hogy rád úgy néz, mint még soha senkire. 

Könnyeimet visszanyeltem, amelyek kedvessége, szeretete, meghittsége miatt kezdtek el feltörni belőlem. Felálltam, és szorosan megöleltem. Azonnal visszaölelt, arcomra nyomott egy hatalmas puszit, mire fiam kiabálására azonnal eltávolodtunk, s a hangulatunk már is fordult, ahogyan nevetésben törtünk ki. 

- Anya - rohant felém, mire leguggoltam, és karjaimba vontam fiamat. 

- Szia, bébi - nevettem. - Ne, mert hátraesünk - toltam el picit magamtól, amint még jobban kezdett rám nehezedni. 

- Miranda - lépett hozzám Des, amint felálltam, s két puszit nyomott arcomra. 

- Maradtok vacsorára, ugye? - kérdezte lelkesen Anne. 

- Persze - mondta Harry lelkesen. 

Besétáltunk az igazán családias, kellemes hangulatú házba. Anne és én azonnal a konyhába mentünk. Eleinte tiltakozott, de végül hagyta, hogy segítsek neki. Mindent összekészített, míg én az asztalt terítettem meg. Azután kivittünk mindent, s szóltunk a nappaliban henyélő férfiaknak, hogy tálalva van a vacsora. Mindenki elfoglalta a helyét, s neki is láttunk. Noah-nak kis segítségre volt szüksége, amit meg is adtam neki, azután már szépen fogyasztotta el a maga kis mennyiségét. 

°°°°

- Hagyjad, majd én beviszem - mondta halkan Harry, amikor is kicsatoltam kisfiam övét. 

Mivel még vacsorát követően maradtunk, így igen későn sikerült elindulnunk, legalább is kisfiam számára. Ahogyan beült az ülésébe, már el is aludt. Egyáltalán nem csodálkoztam egy pillanatig sem, hiszen az egész nap számára mozgalmas volt. Könnyedén kiemelte Haz, Noah-t, s adta át a kulcsot, hogy zárjam be a járművet, majd nyissam lakásának ajtaját, amelyeket meg is tettem. Egyenesen az emeletre, a régi szobámba vitte. Cipőmet lerúgva siettem utánuk. 

- Köszönöm. Átöltöztetem, és megyek - mondtam neki, amint az ágyra helyezte Noah-t. 

- Maradhatsz, csak ne sokáig - suttogta ajkaimra. 

- Tartogatsz valamit, a számomra? - mosolyogtam fel rá.

- Csak is örömteli pillanatokat - nyomott csókot ajkaimra, s magamra hagyott. 

22.rész°Rock

Miranda

Noah reggeli közben sem bírt egy pillanatra sem csendben maradni. Harry-vel együtt lelkes hallgatók voltunk. Időnként szokás szerint jókat mosolyogtunk, bár a göndör sem bírta visszafogni magát, így a csipkelődések sem maradtak el. 

Amint befejeztük a reggeli elfogyasztását, fiam már rohant is, maga után rángatva Harry-t, egyenesen a bejárathoz. Cipőjébe belebújt, s toporogva várt meg, hogy a férfi is a tőlem elbúcsúzása után visszatérjen hozzá, s indulni tudjanak végre már az óvodába. 

Mivel a mai napon egy kis kirándulást szerveztek nekik, amely után ott is töltik az éjszakát az óvoda falai között. Természetesen minden gyereket megkérdeztek előtte. Noah kis ideig vacillált, de végül is bele ment, hogy kis barátai társaságában tölti az éjszakát. Ezt Harry egyből ki is használva közölte, hogy egy kényelmes viseletbe öltözzek, s készüljek el hét órára. Többet nem árult el, és ez volt az, ami engem még jobban felcsigázott. Bármennyire is próbáltam kiszedni még a pár másodpercnyi búcsúzkodásunk előtt kicsit több információt, semmit sem osztott meg velem. Rövid csókkal jutalmazott, mielőtt is elhagyta volna a konyha területét. 

°°°°

Nagy készülődésbe voltam már hat óra tájékán. Zuhanyzáson, hajmosással egybekötve, hamar túlestem, s már az enyhén göndör tincseimet is megszárítottam. Sminket szokás szerint nem vittem túlzásba, hiszen eddigi éveim során se helyeztem előtérbe a túlzott sminkelést. Mivel utasítást kaptam, hogy kényelmesen öltözzem fel, így egy farmer, rövidnadrág, egy fekete csőtop mellett döntöttem. Lábfejeimet converse cipőbe bújtattam, míg derekamra farmer dzsekimet kötöttem. Pár kiegészítőt vettem még fel, majd indultam is a földszintre. 

Mosollyal az arcomon léptem be a nappaliba, ahol is a kanapén kényelembe helyezve ült, s várt rám. Elé álltam, széttárt lábai közé, mire telefonjáról felvezette rám tekintetét. Ahogyan szemeit legeltette rajtam, ajkain úgy húzta végig rózsaszín nyelvét. 

- Így jó leszek? - ültem le egyik lábára, mire azonnal 

- Több, mint jó - hajolt közelebb, s egy lágy csókjával ajándékozott meg. - Hiába is nagy a kísértés, indulnunk kell, ha időben szeretnénk odaérni. 

- Még mindig nem mondod el?

- Szereted a rock bandákat? - tessékelt ki közben öléből, s húzott ki az előszobába, ahol is bakancsát magára vette. 

- Koncertre megyünk? - kérdeztem vissza lelkesen.

- Kérdésre, kérdéssel nem illik válaszolni, Nyuszifül - nyomott egy puszit arcomra, miután kézen ragadott, s az autójához vezetett.
Beszálltunk mind a ketten, s amint sikeresen bekötöttük magunkat már indította is a motort. Érdeklődve figyeltem, ahogyan a főútra kihajtott, s felvette a tempót a többi sofőrrel. Halkan szólt a rádió, amelynek dallamait minimális hangerővel dúdoltam. Amikor rávetettem egy pillantást, egyből láttam édes mosolyát arca vonulatán. Kezemet övére simítottam, amely a váltón helyezkedett el, s ekkor csak még jobban kiszélesedett az a csábos mosoly.
Kényelmesen az ülés támlájának dőlve ültem, s csodáltam a mellettünk elsuhanó tájat. Egyszer csak lelassított, s puha ajkai arcom bőrét érintették. Elmosolyodtam, s felé fordultam sietősen. Még mindig igen közel volt hozzám, így megragadva az alkalmat egy finom csókkal ajándékoztam meg.
- Megérkeztünk - tűrt el arcomból egy göndör tincset.
- Egy fesztivál? - vigyorogtam.
- Remélem nincs ellenedre - vett elő két jegyet a kesztyűtartóból.
Nemlegesen ráztam meg fejem, s szálltam ki vele együtt. Mellém sietve ujjainkat egybefonta, és egy félreeső bejárathoz vezetett, ami előtt nyakamba akasztotta jegyemet. Hamar bejutottunk a már tomboló közönség közé. Egyenesen a színpad elé húzott, kissé oldalasan, s karjaiba font. Hátam izmos mellkasának feszült, míg fejemet vállára hajtottam.
- Kérsz inni, mielőtt még elkezdődik? - motyogott nyakamba.
- Nem, köszi, megvagyok - mosolyogtam rá, mire gyors puszit nyomott számra.
Visszafordítottam az arcomat a színpad felé, s kezeimet övéire helyeztem. Bemondta a banda, hogy az utolsó dal következik, amelynek első akkordjai fel is hangoztak hamar, s a tömeg megőrülve tombolt rá. Számomra teljesen ismeretlen volt az együttes, és a zene is, de tetszett.
Amikor meghajoltak, s elkezdtek lepakolni a színpadról, kézen fogott Harry, s a büfék felé vezetett. Pár emberrel lekezelt, míg valakivel meg is állt pár szót váltani. Beálltunk a kis sorba, ahol még mindig védelmezően ölelte át derekamat.
- Mit szeretnél? Üdítő, bor esetleg sör? - mosolygott le rám.
- Csak egy palack hideg vizet - feleltem.
- Micsoda? Ennyi?
- Gondolom te sem iszol, mivel vezetsz - pillantottam fel rá.
- Attól neked még szabad - mondta, miközben előrébb lépett magával vonva engem is.
Kikért két palack italt, majd fizetett, kézen fogott, s visszaandalogva mentünk a színpad elé, az előző helyünkre. Amint ittunk, az üvegeket magunk elé, a fűbe helyeztük, s hasonlóan karjaiba zárva, állát vállamon pihentette.
- Kedvenc bandám fellépésére jöttünk, remélem, hogy tetszeni fog - csókolt nyakamba.
Feljött egy középkorú férfi a színpadra, aki lelkesíteni kezdte a közönséget. Tömeggel együtt kacagtam egy - egy gyengébb poénon, mire Harry is nevetni kezdett. Végül a felfokozott hangulat közepette a mikrofonba ordította a következő fellépő nevét: Kings of Leon.
Pár dalukat hallottam már, így ennek megörültem, hogy nem egy teljesen ismeretlen koncertre hozott el. Bevonultak a tagok, elfoglalták helyüket, s már fel is csendültek az első hangok. Az első szám teljesen ismeretlen volt számomra, de üteme szinte még is azonnal magával ragadott. Átadtam magam a szórakozásnak, a zene vad ritmusának, ahogyan a dalok sorra követték egymást. Harry mély hangján dúdolt fülembe, amely libabőrt eredményezett gerincem mentén. Szorosan tartott továbbra is magához, így együtt mozogtunk, s énekeltünk. Pár dal lecsengése után csatlakozott hozzánk pár ismerős, Harry részéről. Két pár pontosabban, amelyeknek a női tagjai egyből magukkal ragadtak, előrébb tolakodva az emberek között. Hátra pillantottam vállam felett Harry-re, aki tekintetét végig rajtam legeltette. Barátai egy üveg sört nyomtak a kezébe, amelyet vonakodva, de végül elfogadott. Előre fordítottam arcomat, s a két korombeli lánnyal kezdtem el élvezni a koncert okozta örömöket.
- Ezt hitted elmenekülhetsz? - ragadta meg hirtelen két hatalmas kéz a derekamat. Hátranéznem felesleges volt, hiszen pontosan tudtam simogató hangjából, ki is az a támadóm. Alsó ajkamat beszívtam, s csípőmet további mozgásra késztettem. - Remek látványt nyújtottál, de így sokkal jobban élvezem - nyomott egy gyenge csókot arcomra.
Tovább tomboltam a zenére. Egyáltalán nem a koromnak megfelelően viselkedtem. Szabadon, mindent lazán véve mozgattam csípőmet, s énekeltem hangosan a szöveget. Már amelyiket ismertem. Harry is hangosan, mélyen dörmögő hangjával adott hangot a szövegnek. Egyik kezét felvezette oldalamon, s állam alá csúsztatva maga felé fordította arcomat. Ajkai hamar megtalálták enyémét, s bekebelezte azokat. Dal utolsó akkordjai után szabaddá engedte ajkaimat, s lemosolygott rám.
Már régen besötétedett, így arcát csak a színpadról leáramló színes fények világították meg. Mosolya továbbra is arcán ragyogott, míg kezeivel feszesen körülölelt. Csendesen várt, míg a tömeg kisebb lett, majd ujjainkat könnyedén egybefonva vezetett kifelé a parkolóba.
- Vezetsz? - nyújtotta felém a kulcsot.
- Egy sört ittál, és már is átadod a kocsid? - néztem fel rá.
- Ha gondolod vezethetek, már több, mint egy órája ittam - mondta könnyedén.
- Vezetek én - ragadtam meg az alkalmat, s kaptam ki kezéből a kulcsot.

°°°°

Ajkaimat falva simult hozzám teljesen lakásának előterében. Csókja lassú, s egyszerre mámorító volt. Cipőinket lerúgtuk, s kissé botladozva de a lépcső felé kezdett el vezetni. Felnevettem hangosan, ahogyan az első lépcsőfokon majdnem felbuktam, ám ő azonnal derekamat megragadva hirtelen szorított magához, ezzel megelőzve a nagy esésem.
- Lassan a testtel, Nyuszifül - nyomott csókot homlokomra hatalmas vigyorral arcán.
Magához ölelt, s a konyhába vezetett végül, ahol is töltött magának egy pohár vizet, s nekem is. Átnyújtotta, majd lehúzta sajátját.
- Le kellett hűtened magad? - léptem közelebb hozzá, s mellkasát takaró inget összegyűrtem csípőjén.
- Szó sincs erről - tette le erőteljesen a poharat, s hirtelen csípőmet az övéhez vonta. - Irány az emelet - csókolt meg puhán, mire elnevettem magam.

21.rész*Új apuka

Miranda

Tegnap éjszaka a film után lementünk a partra, ahol is mezítláb a homokban sétáltunk. Egyáltalán nem vagyok az a romantikus típus, s a nyálas dolgokat sohasem részesítettem előnyben, még is igazán jó érzés volt Harry karjait testem körül érezni, ahogyan végigsétáltunk a parton, a talpunkat simogató homokban, a csillagos ég alatt. 

Meleg takarót feljebb húztam a testemen, miközben megfordultam. Arcomat mélyebben fúrtam a mellettem alvó személy nyakának hajlatába, mire ő is szorosabban ölelt át kezével derekam körül. Hideg tenyeremet pólója anyaga alá, a hasára csúsztattam, minek tiltakozása képen felnyögött. Kezét enyémhez vezette, s egybefonta ujjainkat, míg ajkait fejem búbjához illesztette. Mosoly kúszott arcomra, miközben felfelé billentettem arcomat, ám szemhéjaimat nem engedtem felnyitni. Hallottam dörmögő nevetését, amely csak szélesebb mosolyt váltott ki belőlem. 

Ujjával megcirógatta arcomat, majd ajkaimat. Csücsörítettem, mire csak lejjebb csúszott, s fölém került. Combjaim közé ékelte csípőjét, míg száját nyakamra illesztette. Nedves csókokat hagyott bőrömön. Kezeimet derekára vezettem, meleg bőrére, fehér felsője alá.

- Mikor láthatom végre a szemeidet, Nyuszifül? - motyogta nyakamba, mire kislányosan felkuncogtam. - Na, kérlek - apró csókokkal árasztott el kulcscsontomat. 

- Hol a csókom? 

- Szóval már követelőzöl is - bökte meg oldalam, mire kisebb sikítás hagyta el számat. 

- A csókomat kérem - követeltem igen határozottan.
- Ahogyan a hölgy óhajtja - dünnyögött, mielőtt finoman ajkaimra illesztette volna sajátjait.
Kellemes kényeztetést indított ellenem, amit minden megfontolás nélkül viszonoztam is. Egyik kezén súlyát tartotta, míg másikkal végigsimított oldalamon. Puhán, szenvedéllyel telve tette magáévá ajkaimat. Alsó ajkamat fogai közé vette és meghúzta azt. Felnyögtem, mire mosolyát megéreztem azonnal magamon. Apróbb puszikkal halmozta el ajkaimat, mielőtt elszakadt volna tőlem véglegesen.
- Remélem kielégítő volt - nyomott még egy erőteljes puszit számra.
- Egy időre - bólintott.
- Velem tartotok egy késői ebédre ma? - cirógatta arcomat.
- Az inkább már vacsora lesz - nevetve jegyeztem meg, ahogyan a telefonom kijelzőjére pillantottam.
- Lényegtelen - vont vállat. - Gyertek el velem enni, ennyi.
- Rendben van, ha már ilyen szépen kérted - simítottam ki haját homlokából.
- Elkészülök, összeszedjük Noah-t és elviszlek haza benneteket, hogy ti is el tudjatok készülni.
- Mennyire gondosan elterveztél mindent - ültem feljebb, mire mellkasomra hajtotta a fejét.
- Valakinek azt is kell, ha már a szeretet nő ennyire lusta - bökte meg az oldalam. - Na, de ébresztő - pattant ki hirtelen a takarók fogságából, s könnyedén húzott maga után.
Figyeltem, ahogyan a ruháit magára vette, s kuncogva tettem én is ezt. Mosdóba eltűnt kis időre, majd ahogy visszatért, azonnal kézen is fogott, és minden ellenkezés nélkül vezetett ki a szobából. Felkapta tárcáját, kulcsait, telefonját, s tovább igyekezve előre engedve engem, hagytuk el házát.

°°°°

Zuhanyzóban, kellemese langyos víz alatt álltam, míg Noah-t, Harry szórakoztatta. Már a gondolata is elég volt annak, hogy mennyire is nagy rendetlenséget teremtettek fiam szobájába, aki még mindig egy melegítőben szaladgált föl, s le a szobában.
Hazafelé hatalmas lelkesedéssel mesélte el, hogy Des és Anne mennyire is sokat játszottak vele. A foci természetesen nem maradhatott el, és Harry kijelentette, hogy igen sok mindent megadott volna azért, hogy láthassa az apja vesztes arcát. Noah csak tovább folytatta az éjszaka elemzését, amin csak jókat mosolyogtunk mind a ketten. Nagyon megszerette a göndör szüleit, aminek nagyon örültem, s ahogyan észrevettem, Harry is.

- Tudod, szerintem élvezik, hogy újra egy kicsi körül forog a a világ, akit elhalmozhatnak minden jóval, és legalább őket is leköti kicsit - simította kezét combomra. - Egyértelműen unokájukként tekintenek rá.

Elmosolyodtam az emlékképre, ahogyan előttem volt, amikor is Harry ezt kijelentette mosolygós, boldog arccal. Sohasem gondolkoztam azon, hogy keressek valakit magam mellé. Tudatában voltam annak, hogy az én koromban már, főleg egy gyerekkel - még, ha egy imádni való kisfiúról is van szó -, nehezen nyitnak az emberek. Hiszen sokan vélekednek úgy, hogy más gyermekét nemigen szeretnék felnevelni. Soha, senkit nem ítéltem el emiatt, de talán ez is volt az a bizonyos félelem bennem, ami miatt a szokásos napi rutinjaim mellett maradtam. Most viszont, hogy Harry-vel igen furcsa módon egymásra találtuk, boldogabbnak érzem magam, mint eddig valaha. Bár még semmit sem merek kijelenteni, hiszen csak most kezdtük el megismerni egymást úgy ténylegesen. Viszont, hogy Noah-val ennyire rendkívüli kapcsolatot ápol, minden reményemet felülmúlta.
- Miranda - hallottam meg a férfi aggodalommal telt hangját.
- Anya - Noah hangja igazán széles mosolyra késztette ajkaimat.
- Biztosan bújócskázik anya - tisztán lehetett hallani Harry minimálisan lehalkított hangját. - Keressük, és ijesszük meg.
- Jó - lelkendezett fiam.
Meghúzódva álltam egy köntösben a fürdőszoba fala mellett. Hangok szűrődtek be a folyosóról, én pedig továbbra is csendesen vártam, hogy végre beérjenek. A résnyire behajtott ajtó lassan, nagyon lassan nyitódott ki. Elsőként Noah lépett be, s ajkai előtt kicsi ujját tartva nézett körbe. Egyértelmű volt, hogy ezzel csendre intette Harry-t, akinek arcán hatalmas vigyor díszelgett. Tekintetét nem emelte rám, de kezével kinyúlt, s oldalamat finoman megbökte, mire elnevettem magam.
- Anyu, megvagy - kapott el fiam, akit azonnal karjaimba emeltem. Szorosan megölelte a nyakam, én pedig pufók arcán hagytam egy kis puszit. - Már mindenhol kerestünk - sóhajtott fel.
- Igen, hát elbújtam - vontam vállat. - Menj, vedd fel a ruhád, amit az ágyadra tettem, addig én is felöltözöm. - tettem le, s már el is tűnt szemeim elől.
- Hm, szia anyu - mosolygott rám féloldalasan a göndör, aki csípőmre vezette kezeit, s a falnak döntött finoman. - Így jössz? - simított végig a selyemköntösön.
- Szeretnéd?
- Ha nem gond, inkább megtartanám magamnak ezt a látványt - hajolt közelebb, míg orra hegyével nem érintette meg enyémet.
- Mennem kellene öltözni - mondtam szemeibe nézve.
- Rendben - hajolt még közelebb, s ajkait finoman enyéimhez nyomta.
- Harry ... - szakadt el tőle nagy nehezen. - Felöltözöm és indulhatunk - mondtam, mire bólintott.
- Segítek Noah-nak - kijelentette, miközben csípőmön tartva kezét vezetett ki a fürdőből.
- Köszönöm - nyomtam puszit arcára, majd saját hálószobámban tűntem el.
Sietve öltöttem magamra a már gondolataimban elképzelt szettet, amely nyáriasan volt elegáns, és leginkább, kényelmes. Hajamat csak átfésültem, míg sminket is minimálisat vittem fel. Amint a kiegészítők is rajtam voltak, belebújtam cipőmbe, s átsétáltam Noah szobájába.
- Harry, ez komoly? - néztem rá hatalmas mosollyal, még is szörnyülködve.
- Ugyan már, stílusos.
- Anyu, úgy öltözök, mint Harry - lelkesen ecsetelte és mutatta a festőtestén lévő inget, ami hasonlóan igen minimálisan takarta csak azt.
- Majd pár év múlva, bébi - guggoltam le, s két gombot összeillesztettem.
- Anyu - húzta el a nevemet kedvetlenül.
- Rendben, akkor így - hagytam szabadon a felső három gombot, így a hasa már nem látszott ki, csak a mellkasa, de az is igen kicsit. - Induljunk - álltam fel.
Noah előttünk sietett le a lépcsőn, míg mi követtük őt. Harry megdicsért, s bókokkal árasztott, mire csak egy köszönöm-öt motyogtam neki. Az autóba már rutinosan mászott be hátra Noah, s kötötte be magát megfelelően. Harry becsukta az ajtaját, majd beült elé a vezető ülésbe. Én is csatlakoztam hozzájuk, s amint bekötöttük öveinket, felbőgött a motor, s indultunk.

°°°°

Az étterem kellemes, s inkább már családias hangulatot uralta. Halk beszélgetések egybefolyása töltötte meg a nagy helyiséget, amelyben az asztalok voltak elhelyezve. Noah kezemet fogta, míg Harry derekamat ölelte. Egyik pincérnek elmondta, hogy milyen névre is foglalt asztalt, s a fiatal fiú készségesen vezetett minket hátra egy kis kör alakú asztalhoz. Három személyre már meg volt terítve, így azonnal el is foglaltuk a kiválasztott helyeinket.
- Harry, remélem tudod, hogy erre igazán semmi szükség nem volt - néztem rá, s kissé visszafogva hangomat adtam tudtára a véleményem.
- Szerettem volna veletek lenni, és hát éhes is vagyok - nevetett, míg asztal alatt, az abrosz takarásában minden aggodalom nélkül simította kezét fedetlen combomra.
- Tudod, a főzés még megy - mosolyogtam rá.
- Nem baj - kacsintott rám, majd Noah felé fordult, s bizalmasan közel hajolt hozzá. - Mit szeretnél inni? - fiam egyszerűen csak vállat vont. - Mihez lenne kedved? Egy kis sör?
- Harry - szorítottam meg lábamon pihenő kézfejét, mire csak nevetett.
- Az mi? - kérdezte csillogó tekintettel.
- Tudod az egy finom, jól lehűtött ital, aminek hab van a tetején - ismételten közel hajolt hozzá. - Az igazi férfiak itala.
- Harry, elég lesz - kissé erélyesebben szóltam rá.
- Okéoké - nevetve dőlt vissza széke támlájának.
- Anyu, olyat kérek - nézett rám kérlelően.
- Majd pár év múlva, bébi - mondtam neki azonnal. - Narancslé? - kérdeztem, mire kissé csalódottan bólintott.
- Akkor egy narancslé - mondta Harry. - Te?
- Nekem is.
- Nem szeretnél inkább egy pohár bort? - érdeklődött.
- Egyedül nem szeretnék inni.
- Ahogy gondolod - emelte ajkaihoz kezemet, s csuklómon hagyott egy édes puszit.
Lassan megérkezett a pincér, aki felvette mind az ital, mind pedig az étel rendelésünket is. Amint magunkra hagyott, újra kezdetét vette az értelmetlen beszélgetés Noah és Harry között. A kicsi azonnal ecsetelni kezdte, hogy egyik nap egy kirándulásra mennek az csoportjával a tengerhez.
- Majd megmutatom nekik, hogy mennyire is jól megtanított úszni az új apukám - falta magába az extra sajttal megszórt spagettit.
Ledermedtem szavai hallatára. Ő mit sem sejtve mondta tovább a kis dolgait, míg én a mellettem ülő férfira néztem, aki minden erejével azon volt, hogy tovább hallgathassa Noah beszédét. Mosoly volt arcán. Döbbenet, vagy bármi negatívum még véletlenül sem mutatkozott ki rajta. Kezemet övére csúsztattam, ami az asztalon pihent. Ekkor rám emelte smaragdjait, s szélesebben elmosolyodott.
A társalgás nem szakadt meg továbbra sem, miközben mindhárman az ételünk elfogyasztásán voltunk. Fiam szája egy másodpercre sem hallgatott el. Minden egyes mondatára Harry tett valami kijelentést, vagy bármilyen kérdést. Néha engem is belevontak, de inkább csak a háttérben meghúzódva hallgattam őket.
Amint végeztünk, s Harry elintézte a számlát, indultunk is hazafelé, hozzánk. Már esteledett, és bár mi nemrégiben ébredtünk a hosszadalmas éjszakánk után, Noah-nak ideje volt már nyugovóra térnie.
Lakás ajtót kitártam, fiam pedig lelkesen szaladt be előre. Az előtérben lerúgtam magassarkúm, míg mögöttünk Harry behúzta az ajtót. Táskámat, s az ékszereimet a szekrényre tettem. Harry is megszabadult cipőjétől, mire én már kezemet nyújtottam felé, amit azonnal meg is ragadott. Beandalogtunk a nappaliba, ahol Noah már a televízió távirányítójáért nyúlt.
- Fürdés, utána egy mese, aztán alvás - vettem el tőle a távkapcsolót.
- Jó - ment el mellettem az emeletre.
- Megvársz? - néztem fel Harry-re, aki bólintott, majd elfoglalta helyét a kanapé kényelmes bőrén.
Fiam után mentem, akit már a fürdőben találtam ruhái nélkül. Míg én felkötöttem a hajam egy keszekusza kontyba, ő addig bemászott a kádba. Mellé lépve kezembe vettem a zuhanyfejet, s megnyitottam a kellemesen meleg vizet. Elkezdett szórakozni, amikor is a tusfürdő a kádra csöppent. Fenekén csúszkálni kezdett, s hangosan kacagott. Nevettem én is, hiszen mi mást is tehettem volna? Minden tiszta víz lett, de mit sem törődve vele, kisebb nehézségek árán sikerült leöblítenem testét, s elzárnom a vizet. Becsavartam egy törülközőbe, majd átvittem a szobájába. Alaposan áttöröltem mindenhol, ami után a pizsamájába öltöztettem fel. Nagyot ásított. Az órára pillantottam ami már kilenc órát mutatott, így csodálkozásomnak helye sem volt.
- Bekapcsolom a tévéd, rendben? - simítottam végig lábán, mire bemászott az ágyába. Beállítottam a mesecsatornára, ami már megszokottá vált, hogy éjszaka megy nála. Hangerőt igen minimálisra vettem, mielőtt is arcára puszit nyomtam, s jó éjszakát kívántam volna.
- Elaludt - mentem be a nappaliba.
- Hosszú napja volt - húzott ölébe.
- Itt maradsz? - kérdeztem vállára hajtva fejem, s ujjainkat egybefontam lábaimon.
- Maradhatok? - hangja döbbent, még is reménnyel telt volt. Bólintottam, mire csak egy csókot nyomott fejem búbjára. 

20.rész*Tinédzserek

Miranda

Még mindig a tegnapi események hatása alatt vagyok. Most sem sikerült felfognom, hogy mi is történt vele. Azt tudtam, hogy sohasem állt le a drog fogyasztásával, de valamiért fel sem merült bennem, hogy esetleg az intézet falai között köt ki, az én betegemként. 

Igazgató hamar észrevette, hogy feszélyezett voltam, így amint a szobájába vitték, engem félre hívott, s azonnal kérdőre is vont, aminek köszönhetően röviden kénytelen voltam elmondani a problémám. Ahogyan rövid, lényegre törő monológom végére értem, azonnal elvette az aktát, s közölte, hogy más fogja megkapni az esetet. Fellélegeztem, s minimálisan mondhatni meg is könnyebbültem, hogy nem nekem kell látnom ilyen állapotban a fiam apját, nap, mint nap. 

Rossz érzés volt tudni, hogy milyen állapotban is fekszik az intézmény falai között, míg én Noah-val békés, körülmények között, egy rendes családias lakásban élünk. Harag, a düh amelyet iránta éreztem oly sok évvel ezelőtt, már régebben elpárolgott. Hogy pontosan mit is érzek jelenleg, magam is csak találgatom. 

- Mami - hangzott fiam gyermeki hangja, melyek visszazökkentett engem a jelenbe merengésemből. - Mennyi játékot vihetek? 

- Amennyit szeretnél, de azért ne az egész szobádat - guggoltam le elé, s végigsimítottam enyhén pufók arcán. - Szerintem Martin-nak is elég játéka van kettőtök számára. 

- De, mami, szeretném vinni az enyéimet - sóhajtott fel, s két tenyerével megcsapta apró combjait. 

Válaszomat egy személy zavarta meg, aki már szinte sajátjaként kezeli ezt a lakást is. Lassan osont Noah mögé, majd hirtelen magasba emelte a kicsit, aki azonnal felnevetett, egy kisebb sikítás után. Az én számra is széles mosoly húzódott a jelenetet látva. Harry visszatette a földre, majd ő is leguggolt, s kezét tartotta, mire Noah már rutinosan csapott bele. 

- Mi ez az alkudozás, anyával? - vonta kérdőre a fiút, aki hátrált, s karjaim közé bújt, a csiklandozó ujjak elől. Noah válaszra sem méltatta a göndört, csupán közel bújva hozzám szemlélte hatalmas kék szemeivel. - Hm, talán elvitte a cica a nyelved? - vonta fel egyik szemöldökét. - Na, gyere csak ide - kapta ki kezeim közül Noah-t, s a nappaliba vitte, ahol is a kanapéra fektette kezdte el könyörtelenül csiklandozni. 

Kövér kacajoktól zengett az egész lakás, ahogyan a két fiú ismételten egymásnak esett. Noah erejét fitogtatva próbált felülni, amit hagyott is neki ellenfele, bár fiam számára egyáltalán nem úgy tűnt. Harry csípőjére ült, és most ő támadott rá. Az ajtófélfának dőlve figyeltem a vidám jelenetet, ahogyan a kicsi minden gond nélkül maga alá kényszerítette ellenfelét, aki csak jajveszékelt folyamatosan, s a segítségemért könyörgött. 

- Tűzszünet - léptem nevetve a kanapéhoz, s vettem karjaim közé Noah-t. 

- Látod milyen gyenge? - kacarászott édesen. - Egy krumpli vagy, Harry - kissé pöszécske hangján jellemezte a hasát fogó, még mindig fekvő férfit. 

- Hogy micsoda? Egy krumpli? - állt fel, és már meg is akarta kaparintani fiamat, mire azonnal hátat fordítottam neki. - Hé, mami is beszáll a játékba? - csúsztatta csípőmre hatalmas kezeit.

- Menj, pakolj össze, amit szeretnél, de csak is egy táskába - tettem le Noah-t, s engedtem útjára, míg ő azonnal indult is az emeletre, ismételgetve folyamatosan: "Harry, egy krumpli."

- Ó, kettesben szeretnél játszani? - fordított maga felé, amint a lépcső tetején eltűnt Noah. 

- Hm, édes krumplim - vigyorogtam fel rá, aminek köszönhetően csípőmön pihenő kezeit feljebb vezette, s hirtelen karjaiba kapott, majd leült a kényelmes kanapéra. Kezei közé fogta arcom, és határozottan húzott közelebb magához, majd ajkait egy pillanatra enyéim ellen nyomta. - Szia - mosolygott fel rám.

- Szia - nyomtam még egy gyors puszit puha ajkaira. 

- Szóval, egy édes krumpli vagyok - vigyorgott. 

- Oh, lehetséges - bólintottam.
- Valóban? - mosolyában a gonoszság csillant meg, amely be is igazolódott, amikor hirtelen maga alá fordított. - Lehetséges, hogy azért hasznát vennéd ennek a krumplinak.
- Úgy gondolod? - túrtam bele hajába.
Nem felelt, csupán féloldalas, kisfiús mosolyra húzta ajkait, s lejjebb hajolva, közelebb férkőzött hozzám, egészen addig, míg ajkait nyakam bőrére nem tudta tökéletesen illeszteni. Puha csókokkal árasztott el, mire testem azonnal válaszolt. Kezeimmel felkarját szorítottam, ahogyan fogait végighúzta bőrömön.
- Harry .. - halt el hangom, ahogyan homlokát enyémének támasztotta, s mélyen szemeimbe nézett.
- Mami, hol van a labdám? - kiabált Noah.
- Azt hiszem, hogy mamira máshol van most szükség - mosolygott kajánul. - Este az enyém vagy - nyomott egy utolsó puszit ajkaimra, majd feltornázta magát ülő helyzetbe, én pedig felálltam, s kezemet nyújtva felé indultam el az emeletre, magam után húzva őt is.
- Bébi, ott van - mutattam a szekrény mellett elhelyezett játékkosarára, amint körülnéztem a szobájában. - Martin-nak is van labdája, nem?
- Mami .. - nézett rám duzzogva.
- Oké, átadom neked - engedtem el Harry kezét, s kimentem a szobából, egyenesen a sajátomba, hogy a melegítőmet egy normálisabb szettre cserélhessem.
Ahogyan beértem hálókörzetembe, már is megszabadultam a kopottas ruháimtól, s fehérneműben, a kiválasztott ruhadarabokkal sétáltam be a fürdőbe, ahol is hajamat egy szoros copfba fogtam. Pár perc alatt el is készültem, így felkapva táskámat siettem is vissza fiam szobájába, ahol is éppen Noah lelkesen magyarázott valamit az egyik játékával kapcsolatban.
- Indulhatunk? - néztem fiamra, aki szinte azonnal fel is ugrott, s hátára vette a zsákját. - Ezt igennek veszem - néztem a mellettem elhaladó fiam, aki lassan lefelé baktatott már a lépcsőn.
- Elviszlek benneteket - fogott kézen Harry.
- Nekem is van autóm - tiltakoztam azonnal.
- Hm, most, hogy mondod - vont derekamnál fogva magához. - Viszont, ahogy mondtam, az estéd az enyém - fordított magával szembe. - Egyedül leszel, és én is, hát boldogítsuk egymást - nyomott puszit arcomra, majd ismételten kezemet fogta meg, s úgy vezetett le a földszintre.

°°°°

- És, mi is a terv? - néztem Harry-re, amikor is fiamtól elbúcsúztam egy estére.
Mostanában hagyománnyá vált kis barátja és az ő számára, hogy szombaton egymásnál alszanak. Most Martin-nál, míg jövő héten nálunk lesznek. Örülök, hogy már szabadabban megy, s mer ott maradni akár egy estére is, nélkülem. Imádok vele lenni, hiszen, ki nem imádna a saját fiával? Még is úgy vélem, hogy másikkal is lennie kell. Természetes, hogy az óvoda falai között barátaival, a maga korosztályával van, de míg a szombat estéket is a legjobb kis barátjának, és a közös gyermeki programoknak szenteli. Ezt a gondolatomat pár napja Anne-vel is megosztottam, aki támogatta az ötletet, s kiegészítette azzal, hogy számomra is egy nap jár minimum, amikor kikapcsolódhatok. Értettem a burkolt célzását, amin jót is mosolyogtam.
- Elrabollak - felelte egyszerűen.
- Harry, ez nem egy általad kitalált történet - néztem rá komolyan, ám hamar elnevettem magam.
- A francba - ütött csalódottan a kormányra, majd kihajtott a parkolóból. - Hát akkor maradjunk annyiban, hogy ma este, egész este - hangsúlyozta ki. - Az enyém vagy - fogta meg kezem, s ajkaihoz emelve tenyerembe csókolt. Apró gesztusait imádom, s ezzel teljesen tisztában is van.
- És elárulod, hogy hol is lesz a rejtekhelyem? - pillantottam rá, míg ő a városból kifelé vezette az autóját.
- Kíváncsi természetű vagy, igaz?
- De még mennyire - feleltem őszintén.
- Majd meglátod - fonta egybe ujjainkat, s ölébe helyezte.
A teret a rádió halk dallamai töltötték be, míg én előre figyeltem, ahogy a nap meg le, s helyét lassan a hold veszi át, s a sötétség. Csodás látványnak tartottam mindig is a naplementét, hasonlóan, mint a napfelkeltét. Oldalra pillantottam, s a napszemüveg mögé rejtőzött férfit néztem, aki könnyedén vezette a hatalmas autóját. Arcát kellően világította meg a nap, amely által talán még csodálatosabbnak titulálhatnám. Elmosolyodtam, ahogyan megpillantottam arcán az apró gödröcskét, amely minden mosolyához társul.
- Esetleg tetszik a látvány? - törte meg a közöttünk lévő csendet, mély, rekedtes hangjával.
- Hm, azt hiszem, elfogadható.
- Mi? - kiáltott fel nevetve. - Csak elfogadható? Azt hiszem, akkor még tennem kell valamit az ügy érdekében, hogy ne csak elfogadható legyen.
- Lehetséges - csúsztattam kezemet combjára, mire sajátját is könnyedén ráhelyezte.
- Megérkeztünk - közölte, s egy kis sorompó előtt állt meg, ahol is magához vette a pénztárcáját, s két jegyet váltott, majd tovább hajtott. Körbenéztem a hatalmas területen, ahol is már jó pár autó állt, egy hatalmas kivetítő előtt. Leparkolt egy megfelelő helyre, az elülső ablakokat pedig leengedte teljesen.
- Egy autós mozi? - néztem rá döbbent mosolyommal.
- Még sohasem voltam, de egy ismerősöm mondta, hogy jó buli - mosolygott, s hátra mászott. - Gyere - nyújtotta kezét, mire minden gondolkodás nélkül rúgtam le csizmáim, s másztam hátra mellé.
Lábait lazán nyújtotta előre a két ülés között, amelyekre keresztbe enyéimet helyeztem. Tökéletes rálátásunk volt a már sötét vászonra így. Kezével átkarolt, s magához húzott, míg én vállára hajtottam fejemet, s onnan csodálva néztem a többi ember érkezését.
- Én sem voltam még itt, igazából fogalmam sem volt, hogy rendeznek még ilyen eseményeket - szólaltam meg kis idő elteltével.
- Hm, milyen romantikus, mind a kettőnknek az első alkalom - csókolta meg homlokom, amikor felnéztem rá. - Örülök, hogy eljöttél velem.
- Választásom sem volt.
- Elrontod a pillanatot - dörmögte.
- Elnézést - fektettem vissza arcom felsőtestőre, a kifelé pillantottam a hatalmas sötétség uralta területre, amely már megtelt autókkal. Valami hangosbemondón közölték, hogy kezdetét veszi az előadás, s a kivetítőn már is megjelentek az első filmkockák. Kellő érdeklődéssel figyeltem a fekete - fehér filmet, míg Harry szorosabban fonta körém karjait. Mélyen szívtam magamba az általam imádott férfias, kellemes illatát, míg  a képkockák igen sűrűn váltották egymást.
Már nyár vége volt, s hiába is meleg uralkodott napközben, este már a hűvösebb szellők is jelenvoltak. Közelebb bújtam hozzá, mire azonnal oldalamon végigsimított.
- Fázol?
- Így jó - feleltem, s tovább figyeltem a filmet, míg gondolataimba fészkelte be magát egy kisebb megjegyzés. - Mintha tinédzserek lennénk - suttogtam.
Ujjamat végighúztam a fedetlen mellkasán, egészen az első gombig, amely már hasánál volt. Tetoválásait újra megcsodáltam, majd visszafelé haladtam, s a kedvencemnél, a kulcscsontjánál lévő madarakon simítottam végig.
- Hm, akkor ez az első randink? - cirógatta ujjaival combomat.
- Az első lenne? - billentettem kissé hátra fejem, hogy könnyedén szemeibe tudjak nézni.
- Mondjuk annak, hogy az első tinédzser hangulatú randink.
- Komolytalanok vagyunk már a vén gondolatainkkal -  nevettem el magam kislányosan.
- Nyuszifül - hajolt le hozzám, s kezét óvatosan nyakamra, ujjait hajamba vezette, orrát enyéimhez érintette, majd ajkai szinte hevesen kezdték el falni enyéimet.