22.rész°Rock

Miranda

Noah reggeli közben sem bírt egy pillanatra sem csendben maradni. Harry-vel együtt lelkes hallgatók voltunk. Időnként szokás szerint jókat mosolyogtunk, bár a göndör sem bírta visszafogni magát, így a csipkelődések sem maradtak el. 

Amint befejeztük a reggeli elfogyasztását, fiam már rohant is, maga után rángatva Harry-t, egyenesen a bejárathoz. Cipőjébe belebújt, s toporogva várt meg, hogy a férfi is a tőlem elbúcsúzása után visszatérjen hozzá, s indulni tudjanak végre már az óvodába. 

Mivel a mai napon egy kis kirándulást szerveztek nekik, amely után ott is töltik az éjszakát az óvoda falai között. Természetesen minden gyereket megkérdeztek előtte. Noah kis ideig vacillált, de végül is bele ment, hogy kis barátai társaságában tölti az éjszakát. Ezt Harry egyből ki is használva közölte, hogy egy kényelmes viseletbe öltözzek, s készüljek el hét órára. Többet nem árult el, és ez volt az, ami engem még jobban felcsigázott. Bármennyire is próbáltam kiszedni még a pár másodpercnyi búcsúzkodásunk előtt kicsit több információt, semmit sem osztott meg velem. Rövid csókkal jutalmazott, mielőtt is elhagyta volna a konyha területét. 

°°°°

Nagy készülődésbe voltam már hat óra tájékán. Zuhanyzáson, hajmosással egybekötve, hamar túlestem, s már az enyhén göndör tincseimet is megszárítottam. Sminket szokás szerint nem vittem túlzásba, hiszen eddigi éveim során se helyeztem előtérbe a túlzott sminkelést. Mivel utasítást kaptam, hogy kényelmesen öltözzem fel, így egy farmer, rövidnadrág, egy fekete csőtop mellett döntöttem. Lábfejeimet converse cipőbe bújtattam, míg derekamra farmer dzsekimet kötöttem. Pár kiegészítőt vettem még fel, majd indultam is a földszintre. 

Mosollyal az arcomon léptem be a nappaliba, ahol is a kanapén kényelembe helyezve ült, s várt rám. Elé álltam, széttárt lábai közé, mire telefonjáról felvezette rám tekintetét. Ahogyan szemeit legeltette rajtam, ajkain úgy húzta végig rózsaszín nyelvét. 

- Így jó leszek? - ültem le egyik lábára, mire azonnal 

- Több, mint jó - hajolt közelebb, s egy lágy csókjával ajándékozott meg. - Hiába is nagy a kísértés, indulnunk kell, ha időben szeretnénk odaérni. 

- Még mindig nem mondod el?

- Szereted a rock bandákat? - tessékelt ki közben öléből, s húzott ki az előszobába, ahol is bakancsát magára vette. 

- Koncertre megyünk? - kérdeztem vissza lelkesen.

- Kérdésre, kérdéssel nem illik válaszolni, Nyuszifül - nyomott egy puszit arcomra, miután kézen ragadott, s az autójához vezetett.
Beszálltunk mind a ketten, s amint sikeresen bekötöttük magunkat már indította is a motort. Érdeklődve figyeltem, ahogyan a főútra kihajtott, s felvette a tempót a többi sofőrrel. Halkan szólt a rádió, amelynek dallamait minimális hangerővel dúdoltam. Amikor rávetettem egy pillantást, egyből láttam édes mosolyát arca vonulatán. Kezemet övére simítottam, amely a váltón helyezkedett el, s ekkor csak még jobban kiszélesedett az a csábos mosoly.
Kényelmesen az ülés támlájának dőlve ültem, s csodáltam a mellettünk elsuhanó tájat. Egyszer csak lelassított, s puha ajkai arcom bőrét érintették. Elmosolyodtam, s felé fordultam sietősen. Még mindig igen közel volt hozzám, így megragadva az alkalmat egy finom csókkal ajándékoztam meg.
- Megérkeztünk - tűrt el arcomból egy göndör tincset.
- Egy fesztivál? - vigyorogtam.
- Remélem nincs ellenedre - vett elő két jegyet a kesztyűtartóból.
Nemlegesen ráztam meg fejem, s szálltam ki vele együtt. Mellém sietve ujjainkat egybefonta, és egy félreeső bejárathoz vezetett, ami előtt nyakamba akasztotta jegyemet. Hamar bejutottunk a már tomboló közönség közé. Egyenesen a színpad elé húzott, kissé oldalasan, s karjaiba font. Hátam izmos mellkasának feszült, míg fejemet vállára hajtottam.
- Kérsz inni, mielőtt még elkezdődik? - motyogott nyakamba.
- Nem, köszi, megvagyok - mosolyogtam rá, mire gyors puszit nyomott számra.
Visszafordítottam az arcomat a színpad felé, s kezeimet övéire helyeztem. Bemondta a banda, hogy az utolsó dal következik, amelynek első akkordjai fel is hangoztak hamar, s a tömeg megőrülve tombolt rá. Számomra teljesen ismeretlen volt az együttes, és a zene is, de tetszett.
Amikor meghajoltak, s elkezdtek lepakolni a színpadról, kézen fogott Harry, s a büfék felé vezetett. Pár emberrel lekezelt, míg valakivel meg is állt pár szót váltani. Beálltunk a kis sorba, ahol még mindig védelmezően ölelte át derekamat.
- Mit szeretnél? Üdítő, bor esetleg sör? - mosolygott le rám.
- Csak egy palack hideg vizet - feleltem.
- Micsoda? Ennyi?
- Gondolom te sem iszol, mivel vezetsz - pillantottam fel rá.
- Attól neked még szabad - mondta, miközben előrébb lépett magával vonva engem is.
Kikért két palack italt, majd fizetett, kézen fogott, s visszaandalogva mentünk a színpad elé, az előző helyünkre. Amint ittunk, az üvegeket magunk elé, a fűbe helyeztük, s hasonlóan karjaiba zárva, állát vállamon pihentette.
- Kedvenc bandám fellépésére jöttünk, remélem, hogy tetszeni fog - csókolt nyakamba.
Feljött egy középkorú férfi a színpadra, aki lelkesíteni kezdte a közönséget. Tömeggel együtt kacagtam egy - egy gyengébb poénon, mire Harry is nevetni kezdett. Végül a felfokozott hangulat közepette a mikrofonba ordította a következő fellépő nevét: Kings of Leon.
Pár dalukat hallottam már, így ennek megörültem, hogy nem egy teljesen ismeretlen koncertre hozott el. Bevonultak a tagok, elfoglalták helyüket, s már fel is csendültek az első hangok. Az első szám teljesen ismeretlen volt számomra, de üteme szinte még is azonnal magával ragadott. Átadtam magam a szórakozásnak, a zene vad ritmusának, ahogyan a dalok sorra követték egymást. Harry mély hangján dúdolt fülembe, amely libabőrt eredményezett gerincem mentén. Szorosan tartott továbbra is magához, így együtt mozogtunk, s énekeltünk. Pár dal lecsengése után csatlakozott hozzánk pár ismerős, Harry részéről. Két pár pontosabban, amelyeknek a női tagjai egyből magukkal ragadtak, előrébb tolakodva az emberek között. Hátra pillantottam vállam felett Harry-re, aki tekintetét végig rajtam legeltette. Barátai egy üveg sört nyomtak a kezébe, amelyet vonakodva, de végül elfogadott. Előre fordítottam arcomat, s a két korombeli lánnyal kezdtem el élvezni a koncert okozta örömöket.
- Ezt hitted elmenekülhetsz? - ragadta meg hirtelen két hatalmas kéz a derekamat. Hátranéznem felesleges volt, hiszen pontosan tudtam simogató hangjából, ki is az a támadóm. Alsó ajkamat beszívtam, s csípőmet további mozgásra késztettem. - Remek látványt nyújtottál, de így sokkal jobban élvezem - nyomott egy gyenge csókot arcomra.
Tovább tomboltam a zenére. Egyáltalán nem a koromnak megfelelően viselkedtem. Szabadon, mindent lazán véve mozgattam csípőmet, s énekeltem hangosan a szöveget. Már amelyiket ismertem. Harry is hangosan, mélyen dörmögő hangjával adott hangot a szövegnek. Egyik kezét felvezette oldalamon, s állam alá csúsztatva maga felé fordította arcomat. Ajkai hamar megtalálták enyémét, s bekebelezte azokat. Dal utolsó akkordjai után szabaddá engedte ajkaimat, s lemosolygott rám.
Már régen besötétedett, így arcát csak a színpadról leáramló színes fények világították meg. Mosolya továbbra is arcán ragyogott, míg kezeivel feszesen körülölelt. Csendesen várt, míg a tömeg kisebb lett, majd ujjainkat könnyedén egybefonva vezetett kifelé a parkolóba.
- Vezetsz? - nyújtotta felém a kulcsot.
- Egy sört ittál, és már is átadod a kocsid? - néztem fel rá.
- Ha gondolod vezethetek, már több, mint egy órája ittam - mondta könnyedén.
- Vezetek én - ragadtam meg az alkalmat, s kaptam ki kezéből a kulcsot.

°°°°

Ajkaimat falva simult hozzám teljesen lakásának előterében. Csókja lassú, s egyszerre mámorító volt. Cipőinket lerúgtuk, s kissé botladozva de a lépcső felé kezdett el vezetni. Felnevettem hangosan, ahogyan az első lépcsőfokon majdnem felbuktam, ám ő azonnal derekamat megragadva hirtelen szorított magához, ezzel megelőzve a nagy esésem.
- Lassan a testtel, Nyuszifül - nyomott csókot homlokomra hatalmas vigyorral arcán.
Magához ölelt, s a konyhába vezetett végül, ahol is töltött magának egy pohár vizet, s nekem is. Átnyújtotta, majd lehúzta sajátját.
- Le kellett hűtened magad? - léptem közelebb hozzá, s mellkasát takaró inget összegyűrtem csípőjén.
- Szó sincs erről - tette le erőteljesen a poharat, s hirtelen csípőmet az övéhez vonta. - Irány az emelet - csókolt meg puhán, mire elnevettem magam.