1.rész ° A kezdet

Külső szemszög

Mindig is büszke anyának vallotta magát Anne. Két csodás gyermeket hozott a világra, akik rengeteg mindent elértek már az életük során. Tisztában van azzal, hogy minden szülőnek a saját gyermeke a legfontosabb, legtökéletesebb. És ez így is van rendjén.
Lánya, Gemma híres építészként dolgozik, amely munkában nagy sikereket arat. Amerikába költözött, s családot alapított már fiatal korában. Néha hazalátogatnak a családhoz Holmes Chapel-be, ahol is Anne és Des élvezhetik unokáik szeretetét.
Fia, Harry viszont teljesen más világban él. Gyermekkorában kezdett el írni, s ez egész életére kihatott. Sorra jelentette meg műveit, amelyek egyre nagyobb sikert arattak. Olvasói köre egyre jobban kiszélesedett. Ahogyan a hírneve növekedni kezdett, úgy változott Ő is. Családját elhagyta, s elköltözött Franciaországban, Nizza-ba. Tovább folytatta az írást, s újabb regényeket jelentetett meg. Világhírű műveket alkotott meg. Olvasói klubja alakult, s saját olvasói esteket is tartott. Az emberek nagy számban jelentek meg egy - egy ilyen eseményen, hogy akár csak pár sort is halljanak a híres írótól, ahogyan a saját sorait olvassa.
Anne és Des szíve is egyre jobban dagadt a büszkeségtől, amelyet gyermekeik okoztak nekik. Mind a kettőjükkel telefonon tartották a kapcsolatot, s minden lehetőséget megragadtak, hogy nyomon tudják követni életüket. A nagyobb ünnepeket természetesen a család a hatalmas Holmes Chapel-i birtokon töltötték.
Ahogyan az olvasóira, Harry édesanyjára is hasonlóképpen hatottak a leírt sorok. Fantasztikusan öntötte szavakba gondolatait, s érzelmeit. Vele együtt nevetett, mosolygott vagy éppen sírt az egész világ, ahogyan elmerengtek akár csak egy mélyebb gondolaton is. Eltudta hallgattatni, megdöbbenteni az olvasóit. Érzelmeket váltott ki minden emberből, aki a kezébe vette akár csak egy írását is. Történeteit kedve szerint csavarta, olykor ezzel teljesen ledöbbentve az embereket. Soha nem mondták, hogy unalmasan, átlagosan fogalmazza meg gondolatait, s ez tette pontosan egyedivé írásmódját.
Anne számára is hasonlóképen hatottak művei. Sorait szinte falta. Ha neki kezdett egy új könyvének, szinte pár nap alatt ki is olvasta. Sokan állították, hogy elfogult, de az ilyen véleménnyel rendelkező emberekre rá sem hederített. Véleménye szerint, nem volt véletlen, hogy több nyelven is megjelenítették írásait.
Könyvdedikálásain kígyózó sorok várták, s órákat töltött el egy - egy üzletben, hogy minden olvasójával akár csak pár szót tudjon váltani. Nyitott volt mindenki felé. Szeretettel közeledett az emberekhez. Mindig is elvárta, hogy emberként tekintsenek rá, s ne valami híres íróként. Azzal a jelzővel, hogy "híresség" nem tudott mit kezdeni, s ezt többször is szóvá tette. Médiát amennyire tudta kerülte. Hívták több műsorba is, hogy nyilatkozzon, de udvariasan visszautasította őket. Számára az írás teljesen emberfeletti dolog volt. A szenvedélye. Feleslegesnek tartotta, hogy a televíziókban, és a magazinokban legyen benne, hiszen, nem az életével akarta megfogni az embereket, hanem a fantasztikus műveivel.
Olvasóit hagyta gondolkodni. Minden írásában hagyott fekete foltokat, amelyekkel az olvasókat gondolkodásra késztette. Ez még érdekesebbé tette a regényeit. Tisztában volt azzal, hogy mire is vágynak az emberek.
Hirtelen vett egy igen éles fordulatot életvitele. Éjszakai klubokba kezdett el jelen lenni, s bizonyos rossz társaságokat megismerni. Egy ilyen fiatalokból álló csapattal tartotta szorosabban a kapcsolatot, amely a legrosszabba vitte bele. Drogok terjesztése, és fogyasztása. Fordult a kocka. Minden fontosabb lett számára az írásnál. Elhanyagolta, a nappalokat átaludta, míg az éjjelekben élt. Lányokkal ütötte el idejét, a különböző szerek hatása alatt. Egyre több mintát varratott bőrére. Befejezte a sportolást, és az igazi barátaival is megszakította a kapcsolatot.
Szülei aggódni kezdtek miatt, így édesanyja és nővére is Nizza-ba repült, hogy mielőbb segítsenek a rossz útra tévedt férfinak. Éjszaka folyamán érkeztek meg. Egyből Harry birtokára mentek, ahol is ájultan találtak rá. Akkor határozták el, hogy komolyabb segítségre szorul a fiú. Még az este egy kórházba, másnap pedig egy intézetbe került. Az érzés amelyet az édesanya érzett leírhatatlan volt. Mélyen csalódott, s egyben aggódó is, hiszen fia élete volt a tét. Az orvosok is kijelentették, hogy még segíthetnek rajta. Ehhez csupán az együtt működésre volt szükségük az intézet dolgozóival.
Eleinte mindenkivel faragatlan volt, s teljesen ellenezte a dolgot. Elvonási tünetei jelentkeztek, és ezt keservesen viselte el, mint minden függő. Legyen az alkohol, cigaretta vagy drog. Szobájának saját rabja volt. Amikor engedélyezték neki, hogy kimehet, akkor sem hagyta el. Életkedve messze haladt tőle minden egyes nappal, amelyet benn töltött.
Anne és Des a városba költöztek, hogy fiúk mellett lehessenek. Minden nap látogatták, és igyekeztek segíteni, ám mindhiába. Harry kamaszként lázadt minden felé irányuló segítségre. Édesanyja egyik nap az intézet igazgatójával beszélt, hogy mi is lenne a megfelelő Harry számára. Ekkor jutottak egy olyan megállapodásra, hogy az intézmény leglelkiismeretesebb nővérét nevezték ki a férfi ápolójának.
A fiatal lány, Miranda feladatát megkapta, s már tanulmányozni is kezdte a fiú aktáját. Ahogyan végigolvasta, és beszélt a szülőkkel, már meg is látogatta Harry-t. Vele sem volt hajlandó kommunikálni jó ideig, de lány akaratossága, és maximalizmusának köszönhetően kisebb beszélgetésekbe bele tudta vonni. Kedvesen közelítette meg, s normális emberként tekintett rá, nem úgy mint a többi dolgozó, akik csak a függő, beteget látták az intézetben lakókat. Miranda kellő kedvességgel, s megértéssel hallgatta a beteg fiú esdeklő mesélését minden áldott nap, míg rá nem jött, hogy mi is okozta ezt a hirtelen életstílus váltást.

°°°°

Ps.: Sziasztok drága olvasók! :) Megnyílt legújabb blogom, szám szerint 10.! Ez nekem hatalmas dolog. Eddig hangoztattam, hogy ki szeretnék szállni a blogger világból, de valahogy nem tudlak benneteket elhagyni. Rengetegen vagytok akik olvassátok soraim, és ezt az érzés leírhatatlan. A Fb csoportba már több, mint 500-an vagyunk, amiért nagyon hálás vagyok. Tisztában vagyok azzal, hogy néha negatívan jellemzem magam, és valóban is úgy gondolom, hogy sokkal jobb bloggerek vannak nálam, de a dicséretetek minden alkalommal boldoggá tesz. Öröm olvasni a kedves szavakat. Szóval, köszönöm, hogy támogattok! Imádlak benneteket. 
Tisztában vagyok azzal, hogy ez a rész rövid, és eseménytelen..stb. Természetesen a többi rész a szereplők szemszögeiből lesz, és párbeszédes! 

Ha esetleg valaki nem tagja a facebook csoportnak, akkor hajrá. Soha nem késő csatlakozni! LINK 

Ehhez a részhez pedig szívesen fogadnék pár véleményt! 

Csók & Ölelés.: Alexa S. Xx