6.rész ° Idegen, egy vonzó idegen

Miranda

Eljött a nap, amely gyökerestől felforgatja az életemet. Holnap reggel már egy más, számomra idegen házban fogok ébredni. Megértem, hogy Harry-nek szükséges van a segítségre, de számomra is vannak igazán fontos dolgok, amik miatt majd rugalmasnak kell lennie. Komoly beszélgetések várnak ránk, és ettől előre tartok. 

Tegnap este felkeresett Anne, és újra mindent elmondott, amelyet fontosnak tartott a fiával kapcsolatban. Beszéltem neki Noah-ról, és megértette a dolgot. Felajánlotta, hogy tartson velem Ő is, de őszintén megmondtam neki, hogy először fel szeretném mérni a helyzetet, s magam is megszokni az új környezetet. 

Igazgató biztosított arról, hogy amint megfelelőnek látom Harry állapotát visszatérhetek a munkámhoz. Ezzel számomra megkönnyítette a helyzetet, és így könnyebben tudtam véglegesen eldönteni sorsom. 

Bőröndömet lecsuktam, s magam után húzva már indultam is autóm felé. Amint bepakoltam mindent, visszamentem a lakásba, hogy édesanyámnak és Noah-nak is búcsút mondjak. Édes puszit nyomtam arcára, s szemeibe néztem.

- Szeretlek, bébi. Amikor tehetem hazajövök hozzád. - szorítottam magamhoz, s puszikkal halmoztam el. - Köszönöm, anya - öleltem meg őt is.

- Indulnod kellene, majd én vigyázok rá - mosolygott bíztatóan. 

 Egy utolsó csókot nyomtam arcára, majd nagyon halvány, erőltetett mosollyal arcomon hagytam el a házam, s ültem be autómba. 

****

Mély levegőt vettem a járműben ülve, s bámultam kifelé az ablakon. Az új, számomra még igen ismeretlen ház feljáróján parkoltam. Gondolataim ezerrel pörögtek, s csak arra tudtam gondolni, hogyan is fogom ezt túlélni. Noah már most rettentően hiányérzetet keltett bennem, s ez így is volt rendjén. Bíztam anyámban, hiszen mindig is sokat segített nekem, most még is valamiért borzasztónak éreztem magam. Egyszerűen fájt, belül mardostak az érzelmek. Újra mélyen szívtam magamba az oxigént, s fújtam ki. Lassan, remegő kezekkel csatoltam ki az övem, és szálltam ki autómból. Lépteim szinte vontatottak voltak. Komoly időmennyiségnek tűnt, míg a csomagtartóhoz értem. Fejem felkaptam, amikor az ajtó nyitódását hallottam, s meg is pillantottam a ház tulajdonosát, Harry-t. Hosszú lépteivel hamar, túl hamar termett mellettem.
- Hagyjad csak, majd én - nyúlt a táskámért, s vette ki.
- Köszönöm - sikeresen kimondtam a szót szaggatottan, mint egy izguló tini.
Mosolyogva biccentett, s várta, hogy bezárjam az autót. Amint ezt sikeresen véghez vittem, elindultunk a hatalmas bejárat felé. Udvariasan maga elé engedett, míg én halkan megköszöntem udvariasságát.
Ház kellemes csalódást okozott. Ahhoz képest, hogy nagy vagyonnal rendelkezik egy igen családias, emberies mérettel rendelkező épület tulajdonosa. Egész aurája a dolognak, békés, letisztult volt. Nyugalmam kezdett visszatérni, bár még mindig új volt az egész szituáció számomra. Soha nem éltem még így ennyi ismertség után senkivel sem. Harry számomra egy idegen volt, egy vonzó idegen. Tagadni lehetetlenség, s ostobaság lett volna e tényt. Amelyik nő ennek ellenkezőjét vallotta, valószínű, hogy őrült, és ostoba volt.
- Akkor először is menjünk fel a szobába, amelyik a tiedé lesz. Utána, ha gondolod körbevezetlek. - pillantott rám, s ezzel gondolataimból rögvest vissza is rántott a valóságba.
- Rendben, persze.
Levettem magassarkúmat, és követtem a kígyózó lépcsősoron fel az emeletre, ahol is egy hosszú folyosón sétáltunk végig. Pár ajtót könnyedén léptünk át, míg meg nem állt, s tárta ki az egyiket, amely egy csodás, hasonló színvilággal rendelkezőt rejtett. Hatalmas ágy a közepén, míg a szoba egyik oldalán egy csodás fésülködőasztal. Szembeni falat pedig beépített szekrény borította, igen nagy méretű tükrökkel. Átsétáltunk a szobán, s a szinte üvegfalnál álltunk meg, amely a kertre nézett. Igazán lenyűgöző volt.
- Remélem megfelel - szólalt meg mellőlem fülbemászóan rekedtes hangján, amelyet már oly nagyon megszerettem az idő során.
- Eléggé pazar - kis idő után feleltem, amint megtaláltam a megfelelő kifejezést. - Remélem tudja, hogy egy teljesen átlagos háló is megfelelne.
- Szerintem tökéletesen illik hozzád - vont vállat. - Körbe vezetlek, ha gondolod, utána pedig nyugodtan be is rendezkedhetnél.
Lépteit követtem, ahogyan lelkesen magyarázott a helységekről. Mindegyik csodás volt. Otthonos, s egyáltalán nem idegennek tűnt. Látszott, hogy mennyire is szereti az otthonát, s, hogy ő maga volt a ház berendezője is.
- Igazán csodás háza van.
- Köszönöm - mosolygott rám melegen. - Akkor most magadra is hagylak, hogy el tudd rendezni a dolgaid.
Visszasétáltam az emeletre, egyenesen az idéglenesen hálószobámba. Másodszorra is ugyan olyan káprázatos volt, mint elsőre. Bőröndömet felnyitottam, s gondosan minden ruhámat szépen behajtogattam a szekrénybe.
Talán fél órát lehettem távol a férfitól, amikor is újra lesétáltam a földszintre, s megkerestem. Nappaliban a hatalmas televízióból az esti híradó hallatszott, de őt nem találtam ott. Tovább lépkedtem kíváncsian, s pillantottam be a konyhába. Harry háttal állt nekem, és valamin nagyon ügyködött. Arra sikeresen rájöttem a finom illatok által, hogy vacsorát készített. Kopogtattam az ajtón, mire azonnal rám kapta smaragdjait.
- Sikeresen kipakoltál?
- Igen, minden a helyére került - léptem beljebb, hogy szemügyre vegyem a készített ételt.
- Gondoltam készítek valami könnyűt vacsorára.
- Igazán figyelmes - mosolyogtam rá kedvesen.
- Igyekszem, ha már elszakítottalak a családodtól az őrültségeim miatt - hangja őszintén, s némileg bánatosnak hangozott. - És persze anyám terve miatt is.
- Ez a munkám.
- Még is nehezen döntöttél.
- Őszintén, melyik ember menne bele abba, hogy egy idegennel éljen együtt? - vontam fel szemöldököm. - És kérem, az olvasóitól tekintsen el, hiszen a nők, és a fiatal lányok körében igen népszerű, természetes lenne, hogy marokkal kapnának egy ilyen lehetőség után.
- Tudod igazán okos vagy - húzta féloldalas mosolyra ajkait. - Tetszik, bevallom kedvelem az okos nőket.
Elfoglaltuk eközben a helyünket, s neki láttunk a Harry által készített vacsoránknak. Még mindig az utolsó mondata kavargott bennem.
- Igazán finom lett - dicsértem a finom falatokat.
- Köszönöm - pillantott fel rám.
- Igazság szerint nem gondoltam volna, hogy tud főzni.
- Hát fiatalon költöztem el otthonról, és az éttermi gyors kaja egy idő után már igazán unalmassá kezd válni - nevetett fel, amin én is elnevettem magam.
- Valóban.
- Egy pohár bort esetleg? Vagy valami mást? - kérdezte.
- Vizet elfogadok, köszönöm.
- Természetesen, az alkohol csak vicc volt.
- Harry, egy pohár bor a vacsora mellé egyáltalán nem gond. Viszont aludni szeretnék az éjszaka folyamán, így a víz sokkal előnyösebb választás. - álltam fel, s kezdtem el leszedni az asztalt.
- Hagyja csak, majd elpakolok.
- Én is itt fogok lakni, és egyébként is, maga főzött, akkor kérem, had pakoljak én el.
- Rendben van - nyújtotta át a pohár hűs folyadékot, amikor a mosogatóba helyeztem a tányérokat.
Végig a helységben maradt, míg el nem pakoltam. Beinvitált a nappaliba, hogy egy filmet megnézzünk, de őszintén fáradt voltam. Vágytam volna a társaságára, de illedelmesen visszautasítottam, vagy inkább mondjuk úgy, hogy elnapoltam. Jó éjszakát kívántam neki, és az emeletre, a saját hálómba mentem.