7.rész ° Zavaros találkozás

Harry

Egész éjjel csak forgolódtam, s a mellettem lévő szobában helyet kapó nő körül forogtak gondolataim. Teljesen vegyes érzelmeim voltak vele kapcsolatban. Örültem, hogy mellettem van még az otthonomban is, ám másfelől aggódtam is. E vegyes érzelem fő gondolata az a személy volt, aki egy pillanatig visszatartotta őt, Noah. Még máig nincs róla pontos információm, csupán annyi, hogy nagyon is fontos személyt játszik Miranda mindennapjaiban. Hallottam, ahogyan éjszaka is telefonált, és Noah felől érdeklődött. Nem tudnám megfogalmazni, hogy miért is támadt bennem e gyötrődő érzés, hiszen alig volt szerencsém megismerni még, már is kötődöm hozzá, már amennyire ez lehetséges a mi kapcsolatunk folyamán. 

Szinte álmatlan éjszakának lehet nevezni azt az időszakot. Nagy nehezen másztam ki az ágyamból, amikor is pár órára sikerült megnyugodnom, s a gondolataim elől elmenekülnöm. Zuhany alá igyekeztem, hogy lehűtsem magam a normális társalgás, és az eltöltött közös idő érdekében. 

Amint magamra kaptam a szokásos nadrágom egy felső, és ing társaságában. Hajamba beletúrtam, s egy rázással meg is oldottam. Csizmámba bújtattam lábam, és indultam is lefelé. Már a lépcső aljánál hangokat hallottam, így megtorpantam. Biztos voltam abban, hogy ez Miranda fülbemászóan kellemes hangja. 

- Nem tudom anya, igyekszem ma oda érni. Szeretném látni, hiányzik. - hangja szinte élettelennek tűnt. - Beszélhetnék vele? - hangja reménykedő volt. - Szia, bébi - szinte magam előtt láttam csodás mosolyát. - Nekem is hiányzol - közelebb mentem a konyhának ajtajához. - Elmegyek érted ma, mit szólsz hozzá? Igen elmehetünk - nevetett fel. - Én is szeretlek bébi - ezzel bontotta a vonalat. 

Ujjaimmal hajamba túrtam, s szemhéjaimat szorosan hunytam le, amint felfogtam szavainak jelentését. Mardosott belülről az érzés, amely eddig mindig távol maradt tőlem. Soha nem zavart, ha egy lány akihez közöm volt másik férfiakkal találkozik. Ám Miranda esetében ez teljesen másképp volt. Józanul kellett gondolkoznom, mint egy felnőtt férfi, s nem pedig egy elvakult tinédzser. Semmilyen kapcsolatban nem áll velem a munkáját kivéve, még is megőrjít, hogy valakit így neves, s így szeret. 

Lassan beljebb léptem, és meg is pillantottam csodás alakját az asztal mellett. Mosolyt erőltettem ajkaimra, amikor is vetett egy pillantást felém.

- Jó reggelt, Harry. 

- Neked is - feleltem.

- Gondoltam, hogy készítek egy könnyed reggelit, remélem nem gond. 

- Ellenkezőleg, köszönöm - feleltem. - De remélem nem a szükség késztette. 

- Vacsorával maga állt elő, és mivel itt fogom tölteni a napjaim nagy részét, így ez a minimum. 

- Hát akkor had kóstoljam meg - mosolyogtam rá, mire csak szégyenlősen bólintott.

Alkalom még elkerült, hogy e szégyenlős mosolyát láthassam. Számomra Ő pontosan azt a nőt jeleni aki eltökélt, céltudatos, s mindent megtesz azért, hogy a legjobbat hozza ki mindenből. 

Elfoglaltuk  helyünket, és már neki is láttunk a Miranda által elkészített étel elfogyasztásának. Magamon éreztem tekintetét, amely arra adott tanúbizonyságot, hogy érdekli a vélemény. Felnéztem szemeibe, és biztatóan elmosolyodtam.

- Igazán finomra sikeredett. 

- Köszönöm. Örülök, hogy ízlett. - vette el a tányérom, és indult a mosogató felé. - Mai napra van valami terve?  

- Nincs - feleltem egyszerűen. - Esetleg magának? 

- Délután el kellene mennem pár órára - nézett rám, amikor végzett. 

- Oh, értem. 

- Persze, ha szüksége lenne rám - kezdte, de én azonnal közbevágtam.

- Miranda, kérlek. Nem a szoba lányom vagy. 

- Igen, de attól még lehet bármi, ami neked fontos, és jelen kellene lennem. 

- Itthon töltöm a mai napom - vontam vállat. - Hacsak nem tarthatok veled. 

- Velem? - döbbent meg. 

- Természetesen, ha zavarnálak nyugodtan mond meg. 

- Hát igazából Noah-val találkozom. Hiányzik. - vallotta be. 

- Tudod mit? Menj csak egyedül. Jobb is, ha itthon maradok. 

- Tudja nem gondoltam volna, hogy szeretné megismerni.

- Gondolom remek srác, ha annyira szereted - néztem mélyen szemeibe. 

- Szeretetreméltó. 

Miranda

Harry megnyilvánulása teljesen meglepett. Felajánlotta, hogy velem tart, és ez kicsit megrémisztett. Tartottam attól a pillanattól, hogy megismerje Noah-t, az én imádott Noah-mat. Felmentem a szobámba készülődni. Öltözékem egy egyszerű farmer rövidnadrág és egy fekete trikó volt. Derekamra kötöttem a farmer dzsekimet, és indultam is Harry keresésére. Ésszerűtlen lett volna tagadni, hogy mennyire is izgalomba voltam a találkozó miatt. Noah-t édesanyámon kívül alig ismerik még páran. Mindig is próbáltam a munkámat és a családomat elkülöníteni egymástól, így barátnőm aki kapcsolatba került még a fiúval. 

- Ha gondolja, indulhatunk - köszörültem meg a torkom a nappali ajtajában állva, mire azonnal felkapta rám smaragdjait. 

- Persze, induljunk - felelte, ahogyan végigpásztázta testem. - Vezethetek?

Bólintottam, ezzel jelezve egyetértésemet. Felkapta a kulcsát, és már indultunk is ki az autója felé. Beszálltunk, s amint helyére helyezte a slusszkulcsot, a motor felbőgött.

- Hova megyünk? - érdeklődött.

Elmagyaráztam neki, mire a gázra lépett s a megfelelő irányt választva kezdett vezetni. Csendben ültünk egymást mellet. Halkan szólt a rádió, de csupán annak okából, hogy a csendet valami megtörje. 

Gyomrom görcsbe volt. Izgalom vette át testem felett az uralmat. Új helyzet, és egy új ember fogja megismerni számomra a világnál is többet jelentő személyt. Hiányzott Noah, és ezt ő pontosan látta is rajtam.

- Mindjárt ott leszünk, elvileg - pillantott felém egy lámpánál. 

- Tudja, eddig senkinek sem mutattam be, valószínű, hogy szégyenlős, visszahúzódó lesz. 

- Ne aggódj, biztosan remekül megértjük majd egymást. 

Bíztatóan mosolygott rám, s hajtott tovább. Egyre közelebb értünk a házunkhoz, annál jobban éreztem a feszültséget magamban. 

- Ez az - mutattam a téglázott házat.

- Igazán szép.

- Köszönöm - feleltem gépiesen, s zavartan. - Mindjárt hozom is, és mehetünk. Várjon meg itt, kérem.

- Ahogyan akarod. 

Amint egyedül hagytam, besiettem a házamba, hogy találkozzak vele. Azonnal odasietett hozzám, ahogy meglátott. Szorosan öleltük egymást, s csókoltam arcon. Kézen fogtam, anyától elköszöntünk és indultunk kifelé. Harry, ahogyan észrevette közeledésünk, úgy sietett ki zavart mosolyával arcán, s lépett elénk.

- Harry, Ő itt Noah - mondtam csodálva a barna hajú fiút.