8.rész ° Noah

Miranda

Harry arcán az értetlenség és a megnyugvás elegye látszódott. Ajkait mosolyra húzta, ahogyan bemutattam neki a kicsiny fiút. Leguggolt, és hatalmas tenyért Noah elé tartotta.

- Kapok egy pacsit? - mosolygott rá.

Fiam azonnal erőt merített, és a nagy tenyérbe csapott. Harry úgy tett, mintha valamilyen kárt okozott volna benn fiam, mire Noah és én is nevetni kezdtünk.
- Harry vagyok - igazította meg a kicsi sapkáját, és kezet fogott vele.
Mosolyom levakarhatatlan volt arcomról. Harry felpillantott rám, s felállt. 

- Van valami tervezett program? - érdeklődött. 

- Nincs - feleltem egyszerűen. - Hiányzott, és még is a fiam. Muszáj látnom őt. 

- Megértem - mosolygott rám kedvesen. - Készen állsz a mai napra, kisöreg?
Noah csak bólintott, és már Harry segítségével mászott is be hátra. Érdeklődően figyeltem a jelenetet, amikor is újabb pacsit adtak egymásnak. Amint becsukódott a jármű ajtaja, tekintetünk találkozott. Kedvesen rám mosolygott, és a nyugodtság látszott rajta. Sokkal jobb kedvű volt, mint mikor elindultunk az otthonától. Megkönnyebbültem, hogy ilyen remekül fogadták egymást. Noah nehéz eset, és Harry felé is voltak negatív gondolataim.
- Anya, mit csinálunk ma? - kérdezte érdeklődve és a labdáját szorongatva.
- Esetleg parkba kimehetnénk, szép az idő - feleltem.
- Az nagyszerű lenne, megtanítasz focizni, Noah? - kérdezte a visszapillantóba nézve Harry.
- Igen - lelkesen jelentette ki. - Majd mutatok pár cselt
- Azt megköszönném, nem vagyok valami nagy focista - húzta el a száját, de én tisztán láttam rajta, hogy csak kisfiam előtt játssza meg az ügyetlent, míg Noha nevetett rajta a hátsó ülésen.
- Fiú létedre nem tudsz focizni? - kuncogott édes, gyermeki hangon.
- Hát, sajnos a futball kimaradt az életemből - nézett rám egy pillanatra.

°°°°

Harry leparkolt egy parktól nem messze. Kiszálltunk mind a ketten, s amíg én Noah-t csatoltam ki, addig Ő a csomagtartóból egy plédet vett magához. Kérdően néztem rá, mire csak annyival magyarázta, hogy mindig van nála, soha nem lehet tudni mikor is lesz rá szükség.
Fiamat kézen fogtam, s úgy indultunk el a park irányába. Észrevettem egy kis boltot, így megkértem Harry-t, hogy térjünk be. Pár percet vett igénybe az egész, s már mehettünk is tovább. Noah-nak vettem pár dolgot, amire szükségünk lehet egy ilyen délutánt.
Park zöld füvén a fák alatt jó pár család jelen volt. Gyerekek kergették egymást, játszottak, szórakoztak. Szülők beszélgettek, ha éppen nem a lurkókkal együtt élvezték a pillanat örömeit.
- Itt megfelel? - kérdezte Harry egy félig árnyékos, s félig napos részen, kicsit távolabb a többi embertől.
- Tökéletes - feleltem.
Egyből leterítette a színes kockás takarót. Lepakoltunk mindent, míg Noah mellettünk a labdáját rugdosta. Se én, se ő nem szólaltunk meg, csak a kicsit néztünk, aki élvezte a játszadozást. Harry pillanatok alatt termett mellette, és kezdett el vele játszani.
Valahol a lelkem mélyén tudtam, hogy nem egészen normális szituáció ez. Harry a betegem, aki komoly gondokkal küzd. Drog, és alkohol problémái miatt nem kellene a fiam közelébe engednem, de egyszerűen szívem még is azt súgja, hogy jó hatással van rá Noah. Alig egy órája találkoztak, még is remekül érzik magukat. Harry is hasonló gyermeki gondolkodással rendelkezik, amely Noah számára tökéletes, míg ez fordítva is elmondható. Igyekszem nem többet képzelni, mint amennyit kellene. Egyszerűen csak boldog vagyok, hogy a fiam felszabadultan játszik egy nála sokkal idősebb férfival. Viszont szem előtt kell tartanom azt is, hogy egyik félnek sem szabad sérülnie, illetve nem szabad túlságosan megszeretniük a másikat. Pár hónap múlva én ki fogok lépni Harry életéből, és azután fiammal sem fogja tudni tartani a kapcsolatot.
Azzal is tisztában vagyok, hogy ez nem tudódhat ki. A család és a beteg személy nem léphet kapcsolatba, illetve a terapeuta sem kezdeményezhet semmit az adott személlyel. Ez feketén - fehéren olvasható az intézmény szabályzatában. Soha nem mentem ellene, s most sem áll szándékomban.
- Anya ezt nézd - térített vissza gondolataimból kisfiam boldogan csengő hangja.
Azonnal feléjük pillantottam, s mosolyogva figyeltem a jelenetet, ahogyan Noah vezeti a labdát, s a Harry által kialakított kapuba igyekezett berúgni. Tapsoltam egyből, amint sikeresen gólt ért a rúgása, míg Harry elterülve a földön végezte, amikor is próbálta kivédeni Noah támadását. Fiam egyből hozzám szaladt, míg én tárt karokkal vártam.
- Láttad anya? - lelkesedett a kicsi. - Leterítettem Harry-t.
- Láttam bébi, ügyes vagy - csókoltam arcon, s vettem le róla sapkáját.
- Remek játszma volt - jött oda Harry is, és tartotta a kezét egy pacsiért. - Sokat kell még tőled tanulnom.
Fiú csak bólogatott, miközben itta a gyümölcslevét. Harry vigyorgott, ami az én arcomra is még jobban boldogságot csalt. Göndör férfi is magához vett egy palack még enyhén hűs vizet, s szinte pillanatok alatt el is tüntette.
Még kis ideig kinn maradtunk. Noah mutatott pár trükköt Harry-nek, aki lelkesen figyelt minden egyes szóra, s mozdulatra. Értékeltem, hogy ennyire igyekszik fiam kedvében járni. Amint kifeáradtak, összepakoltunk, s hazaindultunk. Fiúk nagy nehezen rávettek, hogy Noah Harry házában töltse az éjszakát. Számomra ez kicsit kérdéses volt, hiszen bármennyire is remekül bántak egymással egész nap, ezt akkor sem lenne szabad. Természetesen az, hogy a fiamat éjszaka a karjaim között tarthatom, mindent megért.

°°°°

Házban egyből a konyhába mentünk, ahol is egy könnyű vacsorát készítettünk együttes erővel. Bár a két fiú inkább csak hátráltattak, még is hamar elkészültem. elfogyasztottuk az ételt, majd fiamat fürdésre intettem. Szobámba mentünk, ahol is hamar lefürdettem, átöltöztettem, s ágyba bújtattam. Bekapcsoltam a tv-t, ugyanis a mai napig még mesére alszik el. Mellette feküdtem, és haját simogattam, míg ő lassan elszenderült. Lehalkítottam, de bekapcsolva hagytam számára a készüléket. Halkan kiosontam a hálóból, s visszatértem a földszintre.
- Oh, elpakoltam volna ám - feleltem, amikor beértem a konyhába, s láttam, hogy Harry mindent a helyére tett, és az utolsó simításokat végezte.
- Te főztél, én eltakarítottam - mosolygott rám. - Egyébként is, ha úgy vesszük vendégek vagytok.
- Munkámat végzem.
- Igen, tudom - sóhajtotta, míg leült a pulthoz.
- Köszönöm a mai napot, Noah nevében is. Igazán megkedvelte magát. - váltottam témát.
- Remekül éreztem én is magam - nézett rám. - Remek srác
- Köszönöm - mosolyodtam el, s leültem vele szembe. - Nem gondoltam volna, hogy ennyire ért a gyermekek nyelvén
- Kérlek, Miranda - nézett szemeimbe. - Tegeznél?
- Sajnálom, de .. - kezdtem, mire azonnal közbe is szólt.
- Ne, kérlek, ne fogd a munkádra. Az otthonomban vagyunk, és eddig nem hoztam fel, de úgy gondolom, hogy ideje lenne. Én tegezlek, bár tudom, hogy nem kaptam rá engedélyt. - nevetett fel. - Szóval, akkor Te is lennél szíves engemet?
- Rendben, ha ezt szeretnéd - bólintottam.
- Köszönöm - mosolya kedves volt.
- Visszamegyek Noah-hoz, akkor holnap találkozunk - álltam fel.
- Igen, holnap - nézett még mindig szemeimbe. - Jó éjszakát, Miranda.
- Jó éjszakát, Harry.