30.rész°Szeretetbe burkolózva

Miranda

- Anya, ezt nézd – hallatszott fiam hangja, az óceán irányából.

Felültem, s figyeltem, ahogyan az új úszás technikáját mutatta be éppen, amelyet Harry mutatott neki. Napszemüvegemet feltoltam hajamba, amelyet a sós víz enyhén göndör hullámokba állított be, s úgy csodáltam édes kisfiamat. Hirtelen a víz alá bukott, aminek következtében felugrottam ültőmből. Már majdnem a víz felé kezdtem rohanni, amikor is feljött, enyhén hosszú haját eltűrte arcából, s lepacsizott Harryvel.

Szívem őrült tempót diktált. A férfi felém pillantott, s kezét nyújtotta. Pokrócra dobtam a napszemüvegem, s odasétáltam hozzájuk. A víz mindössze a térdemig ért, amikor is Harry karja csípőm köré fonódott.

- A szívbajt hoztátok rám – néztem fel boldogságtól ragyogó szemeibe.

- Sohasem veszélyeztetném, a fiúnkat – nyomott csókot halántékomra. – Tudod, hogy mennyire imádom, ahogyan téged is édesem. Mind a kettőtöknek a legjobbat akarom – suttogta, majd röviden megcsókolt, elengedett, s Noahhoz lépett, aki a vizet csak úgy fröcskölte.

Valamit súgott bizalmasan fülébe, mire fiam előre lépkedett, s a sós, hűvös vízzel fröcskölni kezdett. Arcomat elfordítottam, míg nevét ismételgettem nevetve.

- Kérlek, bébi, fejezd be – nevettem továbbra is, hiszen mi mást is tehettem volna?

- Oké, elég lesz nagyfiú – túrta össze nedves haját Harry, majd újra mellettem termett.

- Mikre rá nem veszed a fiam – böktem meg a mellkasát, mire csak kacsintott egyet.

- Apa, építünk várat? – állt elénk a kicsi élénk, ragyogó tekintetével.

- Hát persze, és anya lesz a királynője? – kérdezett vissza.

- Igen – kiáltott fel lelkesen.

Kimentünk a puha homokba, s Noah már hozta is a kis készletét, amelyet pár napja szereztek be egy közeli kis idős bácsinak a boltjában, Harryvel. Már jó pát hatalmas vár megépült általuk a part finom, szemcsés homokjában, de Noah lelkesedése az építés iránt egyáltalán nem apadt el.

Leültünk, s már is közös erővel készíteni kezdtük a hatalmas kastélyt, amelynek építését Noah vezérelte. Harryvel mindent úgy csináltam, ahogyan a kicsi kérte.

- Apa, az a torony ferde – tette csípőjére apró kezeit, s fejét rázta elégedetlenül.

- Ez egy igazán tökéletes torony – mormolta Harry az építményét csodálva.

- Nem, az egy ferde torony – rombolta le Noah.

- Hé, nem szabad más munkáját tönkretenni – ragadtam meg fiam kezét.

- De mami, az ferde volt.

- Az egy remek torony volt, és te tönkretetted, ami miatt apa most szomorú – mondtam fiamnak, aki csak sajnálkozva hajtotta le fejét. – Kérjél tőle bocsánatot.

- Sajnálom, apa – lépett a göndör férfi elé, s bocsánatkérően pislogott rá. – Többet nem csinálok ilyet.

- Gyere ide – tárta ki hatalmas karjait, amelybe Noah apró teste pillanatok leforgása alatt el is veszett.

°°°°

Vacsorát a hátsó teraszon fogyasztottuk el. Noah és Harry is lelkes segítőim voltak, bár nem igen volt sok dolguk, hiszen pizza volt, amelyet megszavaztak. A tésztát én csináltam, míg Harry felszeletelte a feltétnek szánt dolgokat, Noah pedig a kinyújtott tésztát kente meg a krémmel. Amíg a feltéteket pakolták a tepsin kinyújtott tésztára, addig lereszeltem a sajtot, amit ugyancsak ők tettem rá a tésztára.

Mivel nem szerettünk Noah társaságában alkoholt fogyasztani, még ha csak egy pohár borról is lett volna szó, így inkább mind a hárman narancslevet ittunk.

- Hé, nem játszunk az étellel – finoman korholtam a fiúkat, amikor a tálban megmaradt kukoricaszemekkel kezdtek el dobálózni. – Fiúk – kiáltottam fel nevetve, amikor az én hajamban is kukoricaszemek landoltak. – Komolyan, nem sikerült eldöntenem, hogy melyikkőtök is a nagyobb gyerek.

- Bebizonyítom én neked, hogy mennyire is messze vagyok a gyerek kifejezéstől – hajolt hozzám közel Harry, s szinte suttogta közölte, amikor is Noah éppen falni kezdte az előtte lévő szeletet. Arcomra puszit nyomott, majd egy újabb szem repült a fiam irányába, mire felnevettek mind a ketten.

Kényelmesen helyezkedtem el a fonott, kipárnázott fotelben, s ittam bele hűs narancslevembe. A fiúk továbbra is szórakoztatták egymást. Oldalra pillantottam, s messze tekintettem. Bokor felől mocorgást véltem felfedezni, amely túlságosan is megrémisztett.

- Minden rendben? – hallottam meg a szeretett férfi hangját, mire megráztam fejem, s mosolyt erőltettem magamra.

- Persze – feleltem. – Viszont a nagyfiúknak aludniuk kell, későre jár – álltam fel.

- Fürdesd meg, addig én elpakolok – nyomott csókot arcomra Harry, s el is kezdte leszedni az asztalt.

Fürdőbe hessegettem a már laposan pislogó fiam. Levetkőztettem, majd a zuhany alá állítottam, s sietve lemosdattam. Haját is megmostam, hiszen a sós volt. Amint elkészültünk, törülközőt terítettem rá, felemeltem és a vendégszobába vittem. Felöltöztettem, és haját kezdtem el szárítani. Előttem ült, de már láttam rajta, hogy a fáradtság nagyon is rabjává rejtette. Lekapcsoltam a készüléket, eltettem, majd a már takaró alatt is volt. Puszit nyomtam arcára, s pilláit le is hunyta már.

Egy kis ideig csodáltam édes arcát. Újra megcsókoltam, a villanyt minimális világításon hagytam, hiszen idegen helyen volt. 

Lesétáltam a nappaliba, ahol is a terasznak ajtaját behúztam. Kis ideig még kifelé néztem a bokrok irányába, majd a sötétítőt elhúztam, és átsétáltam a konyhába.

- Jöttem segíteni – mentem a mosogatóhoz, ahol is Harry állt.

- Már végeztem – zárta el a csapot.

- Sajnálom – húztam el a számat.

- Nyuszifül, még senki sem halt bele egy kis mosogatásba – nyomott csókot ajkaimra. – Zuhanyozz velem – tűrt fülem mögé egy tincset.  

Bólintottam, amely után újabb puszit kaptam. Kézen fogott, és a fürdőbe vezetett. Mögöttünk csak behajtotta az ajtót, majd felém is fordult.

- Ezt vegyük le – kacsintott rám, és felcsúsztatta lenge nyári ruhámat, mígnem a fejemen át nem húzta, s ejtette könnyedén a padlóra. – Említettem már, hogy mennyire is csodás vagy? – suttogta, ahogyan oldalamon végig húzta ujjait. – Szeretem, amikor csak egy apró csipke van rajtad – nyomott nedves puszit kulcscsontomra. – De jobban szeretem, amikor anélkül vagy – csúsztatta a leheletnyi anyag alá a kezét, fenekembe markolt, majd le is tolta azt. – Csodás meztelenség – jegyezte meg kacéran, mielőtt is megcsókolt volna.

Fehér úszónadrágjától megszabadítottam, így már is hasonlóan csupaszok voltunk. Csípőmet megfogva terelt a kabin irányába, ahol azonnal kellemes langyos vizet zúdított ránk. Hátam a hideg csempének ért, míg mellkasom az övének.

- Szeretem, mikor nedves vagy – mosolygott bőrömbe, majd végigsimított nőiességemen.

- Harry.. – nyöszörögtem nevét.

- Mondjad, édesem – döntötte a homlokát enyémének, miközben szemtelen mosolya játszott ajkain. – Csak nem türelmetlen az én, szépséges szerelmem?

- Ne kínozz – túrtam vizes fürtjei közé, míg egyik lábamat csípőjére emeltem.

- Még el sem kezdtem – jegyezte meg, de mielőtt válaszolhattam volna, ajkai éhesen enyéimre tapadtak.

Forró, heves csókot váltottunk. Oly rég volt már, hogy egymás szerelmén osztoztunk. Mind a ketten eszeveszettül vágytunk a másikra, így szerencsére nemigen foglalkozott mással. Határozottan húzta másik lábamat is csípőjére, mire és erősen körbeöleltem. Egyik kezét felcsúsztatta enyéméhez, s beigazította merev péniszét. Párszor végigsimított rajtam, majd lassan belém csúszott. Megkönnyebbült nyögés tört fel belőlem, amikor is teljesen kitöltött. Másik kezét is felcsúsztatta, és egybefonta ujjaimmal. Ajkai enyémét keresték meg, és csókolni kezdett szinkronban csípőjének finom mozgásával.

°°°°

Talpam alatt a hideg csempét éreztem, miközben egy törülközővel testem körül, egy másik fehér textillel töröltem hajam, míg Harry mellettem állt meg, s tekerte körbe csípőjén a törülközőt.

- Szeretlek – mondta a semmiből, és szűziesen megcsókolt.

- Szeretlek – ismételtem meg az elhangzott szót, s kislányosan elmosolyodtam. Szorosan átöleltem csípőjénél, míg fejem vállán pihent. Hátamat simogatta nyugtatóan, amikor is megfeszültem.

- Mi a baj? – távolodott el egy kicsit.

- Vele van odakint – suttogtam, és a résnyire nyitva hagyott ajtót néztem továbbra is.

- Valószínű, hogy Noah felébredt, gyere – fogta meg a kezem.

Szótlanul követtem. Leoltotta a villanyt mindenhol, miután meggyőződtünk arról, hogy Noah alszik, és senki sincs a házban. A riasztót bekapcsolta, és a hálónkba vezetett, ahol is minden szégyen nélkül rántotta le magáról, majd rólam a törülközőt. Lefeküdt, s karjait széttárta.

- Gyere, édesem – én pedig minden ellenvetés nélkül másztam karjai közé, és hajtottam fejemet mellkasára. Homlokom hagyott édes puszit, leoltotta a lámpát, és már le is hunytuk szemeinket, hogy egy gondtalan világ részesei lehessünk pár órára.