32.rész°Leona

Harry

Arra ébredtem fel kora reggeli órában, hogy a karjaim között fekvő nő, remegve sírt. Azonnal közelebb húztam magamhoz, szorosabban öleltem, haját nyugtatóan simogattam. Mellkasomba fúrta csodás arcát, amelyet makacs, szeretetből előbújó könnyei szántották végig.

Ujjai, mélyen hátamba vésődtek, ahogyan a lehető legközelebb próbált kerülni hozzám, s akkor döbbentem rá, hogy arra kért: vegyem el a fájdalmát. Azt az űrt, amelyet fia hiánya keltett benne.

- Miranda – fogtam könnyáztatta arcát kezeim közé. – Minden rendben lesz. Noah hamarosan újra itt fog vidáman szaladgálni körülöttünk. Újra halhatod majd, ahogyan anyának szólít, és a folytonos csipkelődéseinket is.

Elnevette magát keserűen, s vállamnak döntötte homlokát, míg derekamat átölelte. Nedves ajkait bőrömhöz nyomta.

- Már több, mint két hete, Harry – motyogta.

- Tudom, de a nyomozó minden nap tájékoztat az ügy haladásáról, és be kell látnod, hogy hajszál választ már el minket attól, hogy Noah újra velünk legyen – nyomtam csókot homlokára.

- Utálom, hogy ennyire tehetetlen vagyok – motyogta.

- Semmit sem tehetünk, Nyuszifül. Bíznunk kell a nyomozókban – cirógattam arcát. – Amit nem szabad megtennünk: feladni.

- Sohasem fogom feladni – felelte, s felült. Hasához kapott, kissé összegörnyedt, mire ijedten ültem fel mellé.

- Hé, megint? – csúsztattam tenyerem én is a területre.

- Igen, de már jobban vagyok – felelte.

- Miranda, el kellene menned orvoshoz – simogattam lapos harát.

- Minden rendben, bébi. Tényleg – csúsztatta tarkómra kezét, s közelebb húzott magához. – Inkább csókolj meg – pislogott ártatlanul, mire arcomra mosoly kúszott, ám aggodalmamat ezzel egyáltalán nem tüntette el.

Készséggel teljesítettem kérését. Ajkaimat lassan övéire nyomtam, s lágy csókba invitáltam. Hosszú hajamba túrt, finoman meghúzta a fürtöket, míg teljes testével felém fordult egészen addig, amíg ölembe nem ült.

Kezeimet fehér trikója alá vezettem, s csípőjébe markoltam, amikor is előre billentette magát, ezzel súrolva engem. Csókunkba nyögtem, mire csak erőteljesebben mozdult ellenem.

Az elmúlt időszakban észrevettem, hogy egyre többször kezdeményezett ő, s tudom, hogy ennek oka az volt, hogy abban a kis időben még eggyé váltunk, minden semleges lett, s csak is mi voltunk. Mi voltunk és a szerelmünk.  

Hevesebb lett, hajamat erősen húzta, csípőjét folyamatosan enyémének dörzsölte, ezzel mind a kettőnkből kiváltott nyögéseket. Nyelvével végignyalt alsó ajkamon, majd fogai közé vette, s kissé meghúzta, mire én fenekébe markoltam.

Derekát körbeöleltem, s lassan végigdöntöttem az ágyon. Így már én volt az, aki közelebb bújt hozzá a finom érzés reményében. Ajkaimmal nyakának kecses ívére haladtam tovább, s pár nedves puszit hagytam puha bőrén, míg ő kis tenyereit végighúzta hátamon, körmével enyhén karcolva, s végül bokszeralsóm alatt hátsómat megmarkolta.

Kezdetleges erekciómat jobban ellene nyomtam, fejét hátra vetette, s lábait csípőmre húzta, míg én felsőtestét takaró darabot toltam egyre feljebb. Nedves puszikkal halmoztam el a felfedett területet, egyre feljebb, s feljebb, míg teljesen le nem hámoztam róla a textilt. Már csak egy csipke takarta nőiességét, amelyen végig is simítottam ujjaimmal.

Pillái alól nézett rám csillogó, enyhén pirosló szemekkel. Azonnal gyengéd puszit nyomtam ajkaira, majd formás mellének szenteltem minden figyelmem. Éppen át akartam térni a másik keblére, amikor is a csengő vészesen törte ketté a pillanatot.

Mit sem törődve folytattam a nő kényeztetését, ám a harangszerű hang újra felszólalt. Felmordultam, míg Miranda felkuncogott, s hajamba túrt.

- Kibaszottul eltakarodhat, bárki is az – morogtam, mire kislányos nevetése ismételten halhatóvá vált.

- Harry – nevetett. – Ki kellene nyitnod.

- Érzed te ezt? – nyomtam ágyékom övének, mire pár pillanatig lehunyta szemhéjait.

- Tökéletesen – suttogta, a csengő pedig újra betöltötte a házat. – De biztosan fontos.

- A picsába – szitkozódtam, s nyakába fúrtam arcom.

- Menj – nyomott csókot arcomra.

Dünnyögve, de végül felálltam. Magamra vettem egy melegítőalsót és egy rövid ujjút. Aztán vállam fölött, a már trikóját magára vevő lányra kacsintottam, s elhagytam a helyiséget.

Miranda

Amint Harry elhagyta a szobát, s kimentem az erkélyre, amely a hatalmas udvarra nézett. Bármerre is néztem fiamat láttam lelki szemeim előtt, ahogyan a foci kapu felé futott, ahogyan a számára épített hintában hintázott, s a csúszdán játszott Harryvel. Apró mosoly jelent meg arcomon, végül felsóhajtottam és visszamentem a hálóba. Magamra vettem egy pánt nélküli melltartót, és Haz egyik melegítőjét, amely hanyagul lógott le csípőmön. Lesétáltam a nappaliba, ahonnan is női hangot hallottam, ahogyan Harryt próbálta rávenni valamire.

- Valami probléma van? – kérdeztem, amint a heves veszekedés közepére csöppentem.

- Semmi, bébi – húzott derekamnál fogva magához.

- Biztosan te vagy Miranda, én Leona vagyok, Harry menedzsere, aki eléggé elhanyagolt az utóbbi időben – nyújtott a kezét, amelyet udvariasan el is fogadtam.

- Örülök – mondtam.

- Remek, akkor, ha a bemutatkozás meg volt, távozhatnál is – mogorván közölte vele Harry.

- Ott kell lenned, a te könyvednek, az életrajzi könyvednek a filmbemutatója, Harry.

- Jelenleg nem vagyunk olyan helyzetben, hogy elmehessünk – szorított rá derekamra.

- Ma este lesz? – szóltam közbe.

- Igen, a belvárosban – felelte a nő. – Már emaileztem is, de gondolom könnyedén átment rajta Harold.

- Jelenleg mással kell foglalkoznunk, sajnálom.

- Elmegyünk – vágtam rá.

- Remek, köszönöm. Este 7-re jön értetek egy autó – ezzel már fogta is a táskáját, s kifelé igyekezett. – További szép napot.

Utána mentem, kiengedtem, s bezártam az ajtót. Lassan visszasétáltam Harryhez, aki ez idő alatt leült a kanapéra, s tenyereibe temette arcát.

- Hé – mentem hozzá, s elé térdeltem.

- Noah az elsődleges. Minek akarsz elmenni egy ilyen eseményre? Jelentéktelen felszínes emberek.

- Bármennyire is hiányzik a fiam, szeretem őt, de ha itthon ülünk, nem oldódik meg sajnos előbb a probléma – fontam egybe ujjainkat. - Ez az életed, egy rólad készítet filmet mutatnak be, a francba is – mondtam. – Nincs kedvem bájologni, de melletted szeretnék lenni, persze csak, ha te is szeretnéd.

- Persze, hogy szeretném – húzott fel ölébe. – Annyira csodálatos vagy – cirógatta meg arcomat. – Szeretlek – csókolt meg finoman, majd maga alá fordított, s nyakamat lepte el édes csókjaival.