Miranda
Harry gyorsan lezuhanyozott, és át adta nekem
a fürdőt, így már én birtokoltam, míg el nem készültem.
Gyors zuhany után, már a tükör előtt álltam
fehérneműben, és egy natúr sminket tettem fel. Hajam alját lágy hullámokba
csavartam. Nem igazán éreztem jól magam, de kötelességemnek viszont azt igen,
hogy Harry mellett álljak, mint a támasza, az a nő, aki szereti.
Amint elkészültem, visszamentem a hálóba, és
magamra vettem a ruhát, amely tökéletesen elegáns volt.
Kiegészítőket feltettem, magas sarkú cipőmet felvettem, s táskámat vállamra csúsztattam.
Utoljára végigmértem magam a tükörben, fújtam magamra a parfümömből, és
indultam lefelé, ahhoz a férfihez, akivel egymást támogatjuk előre az úton. A
közös utunkon.
Harry a nappaliban állt, és éppen az ingét
gombolta be, amikor leértem. Fejét cipőmnek hangjára felkapta. Tekintetével
végigmért, és édesen elmosolyodott. Begombolta az utolsó gombot is, majd kezét
nyújtotta, és közel húzott magához.
- Gyönyörű – suttogta, és finoman megpuszilta
ajkaimat.
- Köszönöm – feleltem.
- Még mindig meggondolhatod magad – cirógatta meg
arcomat.
- Kötelességem melletted lennem – mondtam.
- Örülök, hogy mellettem vagy, de egyáltalán
nem vetném a szemedre, ha itthon maradnál – nézett szemeimbe, s őszintén
beszélt.
- Veled megyek.
- Nem maradunk sokáig, ígérem – nyomott csókot
halántékomra.
Bólintottam. Kissé eltávolodott, zakóját
felvette, kezébe fogta enyémet, és kivezetett házából. Az épület előtt várt
bennünket egy fekete autó. Amint Harry bezárta a házát, a járműhez vezetett,
aminek ajtaját már a sofőr kitárta nekünk. Illedelmesen megköszöntem, apró
mosollyal arcomon, és beszálltam, s becsúszott mellém Harry. Ujjainkat
egybefonta, kézfejemre csókot nyomott.
- Még nem is olvastam a könyved – szólaltam meg.
- Őszintén mondom, én sem.
- Ne viccelj – löktem oldalba. – Elszeretném,
majd olvasni, ha minden rendben lesz.
- Dedikált példányt kapsz – csókolt ajkon, és
közelebb vont magához.
- Már megérte, hogy összebútoroztam veled –
sóhajtottam fel, s vállára hajtottam fejem.
- Tudtam, hogy csak a dedikált könyvek
érdekelnek.
Felkuncogtam, amely csupán pár pillanatig
tartott, s már némán is meredtem magam elé. Harry ujjai fel-le jártak
oldalamon, néha csókot nyomott hajamba, de azonkívül semmi sem történt.
Csendben vártuk, hogy az úti célunk végére érjünk.
- Ígérd meg, ha bármi van, menni szeretnél,
szólsz! – nézett szemeimben, amikor leparkoltunk a mozi előtt.
Kint már a rajongók hangosan mutatták ki, hogy
mennyire is örültek Harry érkezésének. Nem gondoltam volna, hogy fiatal lányok
körében is annyira népszerűek lettek az írásai, mint az idősebb korosztályban,
hiszen a témák, amelyeket boncolgatott, nagyon is valósak, fájdalmasak voltak,
egy-egy igazán remek történetbe burkolózva.
- Minden rendben lesz – mosolyogtam rá
bíztatóan, fájdalmasan.
- Ígérd meg!
- Megígérem – nyomtam csókot ajkaira.
Elhúzódott, kiszállt az előtte kitáruló ajtón,
majd visszafordult, és kezét nyújtotta felém, amelybe enyémét könnyedén
csúsztattam bele, és kiszálltam. Vakuk villogtak, fülsüketítő kántálás hallatszott, amely Harry nevét formálta.
Ahogyan csatlakoztam hozzá, kezét derekamra
fonta. Bíztatóan rám mosolygott, amelyet viszonoztam is. Mély levegőt vettem, s
elindultunk a vörös szőnyeg felé, amely tőlem oly távolt állt. Hangzavar
egyáltalán nem készült csendesedni, így én próbáltam kizárni minden erőmmel
azt.
Beálltunk egy háttér elő, ahol is a fotósok
készíthettek rólunk képeket. Kétség sem fért hozzá, hogy abban az egy percben
több ezer kép is elkészült, míg ott álltunk mű mosollyal arcunkon. Harry
biztosan fogta derekam, s ujjaival cirógatta. Biccentett, majd tovább vezetett
arra a részre, ahol riporterek sorakoztak egy-egy interjú reményében, ám meg
sem állva haladtunk el előttük, miközben a férfi nevét ismételgették.
Szerencsére perceken belül már az épületben
voltunk, ahova is csak a meghívottak léphettek be. Harry azonnal kezet fogott
pár emberrel, s bemutatott engem is, mint a szerelmét. Mosolyomat igyekeztem
végig megtartani, de olykor arra eszméltem, hogy Harry fülembe suttogta: Minden rendben? Már nem tart sokáig.
Beültünk a terembe, s érdekelt a film, hiszen
Harry életéről szólt, s véleményem szerint az őt megformáló színész, nagyon is intelligens,
tehetséges. Ezt az első perctől kezdve tudtam, amikor is bemutattak neki.
- Nem voltál kint a forgatáson? – fordultam felé,
mielőtt még lekapcsolták a villanyokat.
- Volt jobb dolgom is, mint, hogy a szánalmas
életem megörökítését figyelemmel kísérjem – felelte, és fonta egybe ujjainkat.
- Ne mondj ilyet – nyomtam puszit arcára.
- Sajnálom, így érzem – sóhajtott fel, a
villanyok fénye pedig eltűnt.
Arcomat a hatalmas vászon felé fordítottam. Megjelent
a főcím, és már kezdetét is vette a premier.
Argh Te lány!!!! Bosszantóan tudod húzni az emberek idegeit :) <3
VálaszTörlésSzoktam olvasni barátnőm profiljáról a csopidban történő dolgokat, és kissé tényleg lehangoló :( De igaz én se vagyok olyan rendszeres kommentelő, de tűkön ülve várom a részeket, és néha elküldelek melegebb éghajlatra (ahol hulalás ruhában táncoló Harrykvannak) hogy MIÉRT? itt hagytad abba, de annyira imádom az összes blogod, főleg a the cure is the love-ot.....
Ne vedd magadra azt amit csinálnak, az sose vezet jóhoz.... csak írj azoknak amik melletted vannak
Imádlak <3
Imádom. Egyszerűen tökéletes *-* :D
VálaszTörlésNagyon jó lett :D alig várom a következő részt! :D ❤
VálaszTörlésNagyon szupi rész lett!!:) hamar kövit!!!!
VálaszTörlés