33.rész°Premier

Miranda

Harry gyorsan lezuhanyozott, és át adta nekem a fürdőt, így már én birtokoltam, míg el nem készültem.

Gyors zuhany után, már a tükör előtt álltam fehérneműben, és egy natúr sminket tettem fel. Hajam alját lágy hullámokba csavartam. Nem igazán éreztem jól magam, de kötelességemnek viszont azt igen, hogy Harry mellett álljak, mint a támasza, az a nő, aki szereti.

Amint elkészültem, visszamentem a hálóba, és magamra vettem a ruhát, amely tökéletesen elegáns volt. Kiegészítőket feltettem, magas sarkú cipőmet felvettem, s táskámat vállamra csúsztattam. Utoljára végigmértem magam a tükörben, fújtam magamra a parfümömből, és indultam lefelé, ahhoz a férfihez, akivel egymást támogatjuk előre az úton. A közös utunkon.

Harry a nappaliban állt, és éppen az ingét gombolta be, amikor leértem. Fejét cipőmnek hangjára felkapta. Tekintetével végigmért, és édesen elmosolyodott. Begombolta az utolsó gombot is, majd kezét nyújtotta, és közel húzott magához.

- Gyönyörű – suttogta, és finoman megpuszilta ajkaimat.

- Köszönöm – feleltem.

- Még mindig meggondolhatod magad – cirógatta meg arcomat.

- Kötelességem melletted lennem – mondtam.

- Örülök, hogy mellettem vagy, de egyáltalán nem vetném a szemedre, ha itthon maradnál – nézett szemeimbe, s őszintén beszélt.

- Veled megyek.

- Nem maradunk sokáig, ígérem – nyomott csókot halántékomra.

Bólintottam. Kissé eltávolodott, zakóját felvette, kezébe fogta enyémet, és kivezetett házából. Az épület előtt várt bennünket egy fekete autó. Amint Harry bezárta a házát, a járműhez vezetett, aminek ajtaját már a sofőr kitárta nekünk. Illedelmesen megköszöntem, apró mosollyal arcomon, és beszálltam, s becsúszott mellém Harry. Ujjainkat egybefonta, kézfejemre csókot nyomott.

- Még nem is olvastam a könyved – szólaltam meg.

- Őszintén mondom, én sem.

- Ne viccelj – löktem oldalba. – Elszeretném, majd olvasni, ha minden rendben lesz.

- Dedikált példányt kapsz – csókolt ajkon, és közelebb vont magához.

- Már megérte, hogy összebútoroztam veled – sóhajtottam fel, s vállára hajtottam fejem.

- Tudtam, hogy csak a dedikált könyvek érdekelnek.

Felkuncogtam, amely csupán pár pillanatig tartott, s már némán is meredtem magam elé. Harry ujjai fel-le jártak oldalamon, néha csókot nyomott hajamba, de azonkívül semmi sem történt. Csendben vártuk, hogy az úti célunk végére érjünk.

- Ígérd meg, ha bármi van, menni szeretnél, szólsz! – nézett szemeimben, amikor leparkoltunk a mozi előtt.

Kint már a rajongók hangosan mutatták ki, hogy mennyire is örültek Harry érkezésének. Nem gondoltam volna, hogy fiatal lányok körében is annyira népszerűek lettek az írásai, mint az idősebb korosztályban, hiszen a témák, amelyeket boncolgatott, nagyon is valósak, fájdalmasak voltak, egy-egy igazán remek történetbe burkolózva.

- Minden rendben lesz – mosolyogtam rá bíztatóan, fájdalmasan.

- Ígérd meg!

- Megígérem – nyomtam csókot ajkaira.

Elhúzódott, kiszállt az előtte kitáruló ajtón, majd visszafordult, és kezét nyújtotta felém, amelybe enyémét könnyedén csúsztattam bele, és kiszálltam. Vakuk villogtak, fülsüketítő kántálás hallatszott, amely Harry nevét formálta.

Ahogyan csatlakoztam hozzá, kezét derekamra fonta. Bíztatóan rám mosolygott, amelyet viszonoztam is. Mély levegőt vettem, s elindultunk a vörös szőnyeg felé, amely tőlem oly távolt állt. Hangzavar egyáltalán nem készült csendesedni, így én próbáltam kizárni minden erőmmel azt.

Beálltunk egy háttér elő, ahol is a fotósok készíthettek rólunk képeket. Kétség sem fért hozzá, hogy abban az egy percben több ezer kép is elkészült, míg ott álltunk mű mosollyal arcunkon. Harry biztosan fogta derekam, s ujjaival cirógatta. Biccentett, majd tovább vezetett arra a részre, ahol riporterek sorakoztak egy-egy interjú reményében, ám meg sem állva haladtunk el előttük, miközben a férfi nevét ismételgették.

Szerencsére perceken belül már az épületben voltunk, ahova is csak a meghívottak léphettek be. Harry azonnal kezet fogott pár emberrel, s bemutatott engem is, mint a szerelmét. Mosolyomat igyekeztem végig megtartani, de olykor arra eszméltem, hogy Harry fülembe suttogta: Minden rendben? Már nem tart sokáig.

Beültünk a terembe, s érdekelt a film, hiszen Harry életéről szólt, s véleményem szerint az őt megformáló színész, nagyon is intelligens, tehetséges. Ezt az első perctől kezdve tudtam, amikor is bemutattak neki.

- Nem voltál kint a forgatáson? – fordultam felé, mielőtt még lekapcsolták a villanyokat.

- Volt jobb dolgom is, mint, hogy a szánalmas életem megörökítését figyelemmel kísérjem – felelte, és fonta egybe ujjainkat.

- Ne mondj ilyet – nyomtam puszit arcára.

- Sajnálom, így érzem – sóhajtott fel, a villanyok fénye pedig eltűnt.

Arcomat a hatalmas vászon felé fordítottam. Megjelent a főcím, és már kezdetét is vette a premier.