18.rész ° A fekete csipke

Miranda

Nagyokat pislogva figyeltem szemei csillogását, amellyel engem fürkészett. Mosolya elbűvölő volt. Ujját gyengéden húzta végig ajkaimon, minek hatására újra tinédzsernek éreztem magam. Szívem őrült sebességgel száguldott, s féltem, hogy meghallja, az általa okozott zűrzavart. 

Közelebb hajolt, s ajkait finoman szélére nyomtam, majd el is húzódott. Mosolya tovább játszott ajkain, s enyéimre is azt varázsolt. Vállaimat átkarolta, s mellkasához vont. Állát vállamon támasztotta meg, s onnan szemlélte a lassan lemenő napot. 

- Holnap míg Noah óvodában lesz, elmegyek beszélni az igazgatóval, és reményeim szerint visszaállok a munkába - törtem meg békés csendet.

- Biztos vagy benne? - dörmögte fülem mellett a kérdést.

- Már régen nem dolgozom.

- Mellettem voltál, szóval dolgoztál - vágott egyből közbe. - Nem gondolod, hogy pihenned kellene? - simított végig kezemen, míg ujjainkat végül egybefonta. 

- Muszáj lesz lekötnöm magam. Noah sem lesz már otthon, én pedig a semmittevést nem igazán részesítem előnyben. 

- Igen, ezzel tisztában vagyok - nevetett fel. - Egyszerűen csak aggaszt a gondolata annak, hogy arra a helyre mész vissza.

- Veled is ott találkoztam - pillantottam rá. 

- Igen, velem is - nyomott puszit arcomra, s szorosabban vont magához. - Holnap este lesz egy filmpremier, az egyik könyvsorozatomból - avatott be. - Lenne kedved elkísérni? 

- Nem is tudtam, hogy film készül belőle - néztem azonnal rá. 

- Már akkor a vége felé járt a forgatás, amikor kiengedtek az intézetből - mesélte. - Előtt volt, hogy kimentem pár napra. Az elsőn megismerkedtem a szereplőkkel, akik megformálják a leírt főhőseimet, beszéltem a rendezővel. Mondhatni nyomon követtem, amíg be nem kerültem hozzátok. 

- Értem - bólintottam. - Remekül hangzik, de Noah-t nem hagyhatom egyedül otthon. 

- Anyáék biztosan vigyáznának rá.

- Harry, ez őrültség. Nem is az unokájuk, nekik egy senki vagyok, miért tennének szívességet? Különben sem hiszem, hogy azért költöztek ide, hogy a fiamra vigyázzanak. 

- Azért költöztek ide, hogy engem szemmel tartsanak - felelte. - Számukra pedig igen is fontos vagy, hiszen te pofoztál helyre - nevetett fel saját gyenge viccén. - Megszerették Noah-t, biztosan állíthatom. És legalább átmozgatja az öregem. 

- Oh, igen Noah és a foci.

- Komolyan mondom, egyszer még nagy focista lesz belőle - simította meg kézfejem, miközben a még mindig szundító fiamra pillantott. - Majd az első sorban fogunk drukkolni. 

- Nagyon bátran bánsz a szavakkal.

- Megtehetem Nyuszifül - csókolt nyakamba. - Viszont még nem adtál választ. Velem tartasz akkor? 

- Ha a szüleidnek nem gond, akkor igen - bólintottam rá, mire arcán furcsa jeleket véltem felfedezni. - Már beszéltél velük, igaz?

- Csak biztosra akartam menni, bár sohasem kételkedtem bennük.

- Javíthatatlan vagy - döntöttem vállára fejem, s arcára nyomtam egy puszit, mire mosolya csak szélesebb lett. 

- Ideje hazavinnünk a kicsit - utalt Noah-ra. 

Mindent elpakoltam, majd mielőtt felébreszthettem volna fiamat, megállított, s könnyedén karjaiba vette. Összehajtottam a pokrócot, s már indultunk is vissza az autó felé.

°°°°

Noah a szobámba játszott, míg én egy nagyon gyors zuhanyra elvonultam a fürdőszobába. Amint kész lettem, kinéztem rá. Még mindig a mesét nézte, s a kezében lévő autóval játszott. 

Leültem a fésülködőasztalomhoz, s neki is láttam a továbbiaknak. Hajam végeit enyhén begöndörítettem, míg arcomra minimális sminket vittem fel. 

- Mami - szólt Noah, mire felé fordultam. - Harry jön?

- Igen, bébi - ültem mellé. - Anne és Des fog rád vigyázni a ma este. 

- Ott is alszom? 

- Ha szeretnéd elmehet érted, de ha ott szeretnél maradni, akkor természetesen maradhatsz - simítottam arcából ki kissé hosszú haját. 

- Maradhatok?

- Persze, akkor reggel megyünk érted - nyomtam csókot arcára. 

- Összeszedem a játékaim - mászott le ágyamról, s rohant át szobájába. 

Mosollyal arcomon léptem szekrényem elé, amelyből is a már kiválasztott ruhát magamhoz vettem. Magamra öltöttem, miután egy kiegészítőt is feltettem, ahogyan cipőmet is. Fújtam magamra parfümömből, s végül táskámba tettem be a legfontosabbakat. Átsétáltam Naoh-hoz, aki a kis hátizsákjába pakolta be az utolsó darabokat.

- Hány napra mész? - kérdeztem az ajtónak dőlve. 

- Minden fontos, anya - sóhajtott fel, miután a csengő szólalt meg. 

Felvettem a másik táskát, amiben a pizsamáját, s az ilyen dolgokat tettem be, míg kezem nyújtottam felé. Vállaira vette a másik táskát, s lesétáltunk. Míg a cipőjét kezdte el felvenni, én kitártam az ajtót.

- Sziasztok - mosolyodott el Harry, s beljebb lépett. Szokás szerint lepacsizott fiammal, majd felém fordult. - Csodás vagy - nyomot arcomra egy édes puszit. 

- Köszönöm.

- Kész vagyok - állt fel Noah, mire Haz azonnal karjaiba vette. 

- Tud ám menni a saját lábain is - mondtam neki, amint kiléptünk az ajtón. 

- Nem kértem beszólást - mosolygott rám, majd halántékomhoz nyomott egy csókot. 

Amint bezártam a házam, már mentünk is az autóhoz. Mindenki a szokásos helyét elfoglalta, s indulni is tudtunk a kitűzött cél felé. Noah-nak szokás szerint elhadartam a szokásosnak nevezhető monológom, mire Harry csak szemeit forgatta, s közölte, hogy értelmes, okos fiam van. Így aggódnom egy percig sem kell. 

Bekísértem őket, s a göndör szülei igazán kedvesen fogadtak engem, s fiamat is. Anne megölelgetett, s megdicsérte megjelenésem, amelyet hálásan köszöntem meg, ahogyan azt is, hogy vigyáznak a kicsire. Jó szórakozást kívántak, majd elköszöntünk tőlük, s tovább is indultunk. 

°°°°

Szívem hevessége igen gyors lett, ahogyan megláttam a tömeget, a fotósokat, s számomra minden szokatlan dolgot. Harry megfogta a kezem, ahogyan leparkolt egy kissé arrább eső részre. Volt pár biztonsági, akik azonnal csatlakoztak hozzánk, amint kiszálltunk a járműből. 

- Ez csak a szokásos felhajtás - magyarázta, miközben közelítettük a bejáratot. - Hamar túllesünk rajta. Kifelé pedig csak pár fanatikus lesz már itt. 

- Megnyugtató - mosolyogtam fel rá. 

Kezét csípőmön tartotta, így vezetve engem a hatalmas paravánhoz, amely a fotósoknak volt felállítva. Mielőtt odaértünk volna, még közelebb vont magához, s puszival ajándékozott meg. Értékeltem ezt az apró gesztust. Amint megérkeztünk a fotósok hada elé, megállt, feléjük fordult, ám tekintetét rajtam tartotta. Lemosolygott rám, én pedig fel rá. Ezután rájuk néztünk mind a ketten, bár számomra igen kellemetlen helyzet volt, de szerencsére hamar távoztunk. 

Riporterek folyamatos kérdésekkel bombázták az állapota felőle, a kilétem felől, és, hogy véleménye szerint mennyire lesz sikeres a film, ám egyiknél sem állt meg. Beérve a hatalmas épületbe, azonnal fellélegeztem. 

- Nem hiszem, hogy örültek annak, hogy nem álltál meg - néztem fel rá. 

- Szerinted érdekel? Még szerencse, hogy nincs menedzserem, aki pattogna miatta - nyomott rövid csókot ajkaimra, majd egyenesen a moziterem felé húzott. 

Rengetegen köszöntötték, akiknek csak illedelmesen válaszolt, bár látszott rajta, hogy inkább lenne máshol, mintsem itt. Bemutatott pár embernek, köztük a rendezőnek, s a főszereplőknek, akikkel pár szót váltott is, mielőtt beléptünk volt a homály fedett terembe. 

Ahogyan ezt megtettük, benn mindenki felé kapta tekintetét. Tudomásomra adta menet közben, hogy egy bizonyos számban eladtak jegyeket, ezzel pár szerencsés, gyors rajongó jelen lehetett. Legfelső sorba vezetett, ahol a számára két fenntartott helyet el is foglaltuk. Pár perc telt még el, mire lekapcsolódtak a fények, s a vásznon megjelent az első képkocka. Izgatottan ültem, s figyeltem. Elolvastam a könyveit, így igen is sokat vártam a filmtől, ám mélyen magamban tartottam attól, hogy csalódást fog okozni, hiszen a könyv - film párosításban a film a legtöbbször alul marad. 

Néha hozzáfűzött valamit egy - egy jelenethez, amelyeken jót mosolyogtam, míg néhányszor arcon csókolt. Kezét szinte már az elején a keresztbe tett lábamra fektette, s hüvelykujjával kis köröket írt le. Amint vége lett a film, őszinte mosolyra húzódtak ajkaim, s az íróra néztem, aki hasonlóan nekem szentelte figyelmét. Keze még mindig lábamon pihent, míg én enyémét az övére helyeztem. 

- Szeretnél maradni a fogadáson, vagy menjünk haza? - hajolt közel hozzám. 

- Maradhatunk - feleltem. 

Felállt, kezét nyújtotta, amelyet minden nehézség nélkül elfogadtam, s csatlakoztam hozzá. Először mi hagytuk el a helységet, s csak utánunk a rajongók. Átvonultunk a hatalmas épületen, s egy bálteremben állapodtunk meg, ahol is már halk, kellemes zene szólt, míg pincérek járkáltak tálcával, amelyeken pezsgőspoharak, s apró falat finomságok kaptak helyet. 

- Hogy tetszett? - jelent meg a rendező, felesége oldalán.

- Remek volt, tényleg, gratulálok - mondta kedvesen Harry.

- Ugyan, a te érdemed - veregette vállba Harry-t - Neked, hogy tetszett, Miranda? - pillantott rám. 

- Őszintén féltem tőle, hiszen a remek könyvek után a filmek nagy része balul sül el, ám ez valóban tetszett. A szereplőket nem így képzeltem el kinézetre, és pár dolgot, de ez természetes. Lényegében valószínű, hogy még látni fogom - mosolyogtam kedvesen. 

- Örülök - biccentett. Felcsendült egy dal, s Derek azonnal lekérte feleségét egy táncra. 

- Megtisztelnél - fordított maga felé Harry. 

Kezemet vállára csúsztattam, míg tenyerem nyaka hátsó részén, tincsei alatt pihent. Ő derekamra simította övét, míg másik kezével enyémet fogta, s közel tartva magához kezdett el a zene kellemes ütemére ringatózni. Végig egymás tekintetében vesztünk el. 

A dal véget ért, ahogyan a táncunk is. Azonnal letámadták és komoly beszélgetésbe vonták, ám mellőlem el sem mozdult. Derekamon tartotta kezét, miközben beszélgetett a könyvről, s a történetről. Talán egy - két órát tölthettünk el, amikor is úgy döntöttünk közös megegyezés alapján, hogy távozunk. 

Hazáig csend uralta a járművet, egészen addig, amíg meg nem érkeztünk a házamhoz, ahol is beinvitáltam. Magassarkúmtól azonnal megszabadultam hanyagul, s mezítláb lépkedtem végig a konyhába. 

- Bort? - mutattam neki az üveget. 

- Elfogadom, de majd én kinyitom - vette ki kezemből a palackot, és a nyitót. Letettem elé a két öblös üvegpoharat. Töltött mind a kettőnknek, kézen fogott, s a nappaliba vezetett. Mind a ketten elfoglaltuk helyünket a kényelmes kanapén. Belekortyoltam az ízletes vörösborba, mielőtt megszólaltam volna.

- Köszönöm az estét - néztem fel rá.

- Jól érezted magad? 

- Remek volt minden - bólintottam. Kezét végighúzta oldalamon, s szoknyám alján, az enyhén csipkés anyagnál állt meg. 

- Csodás érzés érezni a testedet ezen a kis fekete csipke alatt - suttogta, mire kislányosan elmosolyodtam. - Én köszönöm, hogy velem tartottál - cirógatta meg arcom, s közelebb húzódott hozzám. Poharat kivette kezeim közül, s sajátjával együtt elénk, az asztalra helyezte. Visszafordult felém, s egyik kezét csípőmre, míg másikat hajamba vezette, s puha ajkait enyéim ellen nyomta. Lassan, szenvedélyesen kóstolgatta ajkaim. Kezeimmel a testén feszülő ingbe markoltam, s ezzel még közelebb vontam felhevült testemhez. Addig ügyeskedett, helyezkedett, míg ölében nem tudhatott. Szoros ölelésébe vonva, apró puszikkal szakadt el tőlem, s vont még közelebb szíve ütemétől dübörgő mellkasához. 

Ps.: Kicsit előbb érkezett a részt, és hosszabb is lett, de remélem nem bánja egyikőtök sem! :) Véleményeiteket várom. ;)

Új blogom nyitotta meg kapuit. Hasonlóan Harry a főszereplő, s hasonlóan nincs köze az énekléshez. Akit esetleg érdekel, nézzen be.: http://nascarharrystyles.blogspot.co.uk/  Xx