12.rész ° Pár perc boldogság

Harry

Konyhában Miaranda egyből elővette a vacsora elkészítéséhez szükséges dolgokat. Pultnak támaszkodva álltam, s figyeltem minden mozdulását. Tudtam, hogy csak a fia, s a figyelemelterelés végett állt neki összeütni valamit. 

Zöldségeket megmosta és a vágódeszkára helyezte azokat. Hatalmas kést kis kezébe vettem, s szeletelni kezdte a paprikát. Kérdeztem, hogy miben segíthetnék, de csak leintett, hogy üljek le. Továbbra is a helyemen álltam, a márványnak támaszkodva, s onnan figyeltem Őt. 

Kis idő elteltével arra lettem figyelmes, hogy felszisszent. Azonnal mellé léptem, s kezét enyémbe vettem, s egyből konstatáltam a helyzetet, amikor is ujjából kiserkent a vér.

- Ügyetlen vagyok - szólalt meg halkan.

- Bárkivel megeshet - feleltem, s kezét a víz alá húztam. - Hol találok sebtapaszt?

- Felső szekrény, jobb oldalt - biccentett abba az irányba. 

Egyik kezemmel keresgélni kezdtem a dobozt, amit szerencsére hamar meg is találtam. Leemeltem, s elkezdtem keresni egy megfelelő méretű tapaszt. Feltéptem, s a már megszáratt kezére ragasztottam. Láttam, hogy remeg, így tekintetemet arcára vezettem, s csak akkor vettem észre, hogy könnyei makacsul szántották végig arcát. 

- Hé, gyere ide - húzta meleg ölelésbe. 

Hátát simogattam, míg ő csak sírt, s a pólóm anyagába kapaszkodott csípőmnél. Nyugtató szavakat suttogtam, hogy mielőbb elérjem a kívánt hatást, de hiába. Sírt továbbra is, amit meg tudtam érteni, még is fájt így látni. 

- Anya - hallottam meg a kicsi Noah hangját az ajtó irányából. 

Miranda elszakadt tőlem, s megtörölte arcát, majd kisfiához lépett, hogy karjaiba vehesse. Míg ők bizalmas beszélgetést folytattak, addig elpakoltam a dobozt vissza a helyére. Kést megfogtam, s lemostam, mielőtt nekiálltam felszeletelni a maradék zöldséget.
- Befejezem, hagyjad csak - jött mellém Miranda.
- Ülj le, nem szeretnénk egyik ujjadat sem elveszteni - néztem rá halvány mosollyal, amit minimálisan ő maga is viszonzott.
- Én hívtalak meg vacsorára - sóhajtott fel, amikor is végre elfoglalta helyét a pultnál.
- Viszont rád fér a pihenés, illetve, hogy a fiaddal tölts egy kis időt - pillantottam rá. - Egyébként pedig, ha attól félsz, hogy ételmérgezésetek lesz, ne aggódj, kérlek. Remek szakács vagyok.
- Ó, valóban? - kérdezett vissza, s hangjában egy kis vidámságot is kihallottam.
- Hidd el, sokan állnak sorba, hogy megkóstolhassák a főztömet.
- Fogalmam sem volt, hogy ennyire neves ember vagy.
- Látod, sok minden kiderülhet még - néztem rá ismételten.
- A szerénységed már napvilágot látott - kuncogott.
- Anya, segítesz? - tért vissza a helységbe Noah, kezében egy puzzle dobozzal.
- Persze szívem - mosolygott rá édesanyja, s felsegítette a pultra, ahol is kipakolták minden darabot, hogy kezdeni is tudják a játékot.
- Engem kihagytok Noah? - érdeklődtem a kicsinél, játszva a megsértődöttet.
- Majd utána társasozunk - felelte egyszerűen, és édesanyára fordította figyelmét.
Miranda mutogatta, s magyarázta Noah-nak, hogy mit hova kell tenni, hogy megfelelően illeszkedjenek a darabok. Én tovább ügyködtem, hogy mielőbb elkészüljön a vacsora. Szerencsére mindent megtaláltam kis időn belül, amelyre szükségem volt. Ha éppen hosszabb ideig keresgéltem, kisegített és elmagyarázta, hogy hol is találom. Míg főtt a vacsoránk, addig én is csatlakoztam a csoporthoz, hogy elüssem az időt.
- Ez való ide. nem? - helyeztem oda, egy teljesen másik mintájú darabot.
- Harry, az nem oda való - vette ki azonnal kezemből, s helyezte a megfelelő mellé.
- Hát úgy látszik még tanulnom kell - feleltem, s visszalépve a tűzhelyhez, megkevertem az ételt, s félre tettem.
- Bébi, menj, moss kezet - nyomott fia arcára egy puszit, s útjára engedte. - Fenséges illatok vannak - állt fel, s lépett mellém.
- Remélem ízleni is fog - mosolyogtam le rá.
- Biztosan, Noah-tól kell tartanod, eléggé kényes az ételekre - mondta, miközben elővette a tányérokat.
- Imád a fiad, és ezt Te magad is tudod - biztosan jelentettem ki.
- Várjuk meg a vacsora végét.

Miranda

Harry fenséges vacsorát készített nekünk. Minden falat ízét kellően kiélveztem, és ahogyan láttam, fiamnak is nagyon ízlett. Lelkesen mesélt minden félét Harry-nek, akivel eltervezték, hogy lefekvés előtt még társasozni fognak. Mindegyik játékot elmondta, hogy miként is kell játszani, s el is mesélte miért szereti őket.
- Ezeket a játékokat nem ismerem, úgyhogy kíméletesen nyerjél - sóhajtott fel drámaian Harry.
- Rendben van - bólintott maszatos arccal.
- Végeztél? - fordultam felé, ezzel megtörve fiús beszélgetésüket.
- Igen.
- Akkor nyomás a fürdő, elpakolok, és megyek utánad.
- Elkapokolok, te csak menj vele - állt fel Harry, s tette egybe a tányérokat.
Hálás mosolyt küldtem neki, s Noah után mentem. Már meztelenül toporgott a fürdőkád mellett, így sietve engedtem meg a melegvizet. Nevetve emeltem be a kádba, a habok közé.
- Ne csapkodj - nevettem továbbra, amikor is habos lett a ruhám, s megcsiklandoztam.
- Anya - nevetett Ő is.
- Na, fürödjünk, Harry vár rád, egy játék, utána pedig alvás - mondtam minimális szigorral, majd mosdatni kezdtem.

°°°°

- Ne haragudj, csak át kellett öltöznöm, nem bírt magával - ültem le Harry mellé, kezeimbe Noah-val.
- Ó, ennyire eleven vagy még? - vette ki kezeim közül a fiút, és csiklandozni kezdte a pocakját.
- Harry - visított fel nevetve.
- Noah - utánozta a kicsit, míg én nevetve figyeltem az eseményeket.
- Nem tanítalak meg focizni - mutatta fel ujját, ezzel megfenyegetve a férfit.
- Oké oké - engedte el Harry, s segített neki felülni. - Akkor játsszunk, aztán alvás.
Noah lemászott és az üvegasztalra kiterítette a társasjátéknak a tábláját. Bábukat mindenkinek elhelyezte a megfelelő helyre, s közben Harry-t oktatta ki, hogy hogyan is kell játszani. Figyelmesen hallgatott, bólogatott, és néha visszakérdezett.
- Ne húzd már - löktem vállba a mellettem ülő srácot.
- Jól van na - vigyorgott rám, ezzel gödröcskéjét is megmutatva.
Pillanatokon belül neki is kezdtünk a játéknak, míg a háttérben halkan mesének a hangja hallatszott. Felszabadultan játszottunk, semmi sem aggasztott azalatt az idő alatt. Lefoglalták gondolataimat a hülyeségeikkel, s a felesleges mondandójukkal. Rengeteg mindent mondtak össze - vissza.
- Nyertem - kiáltott fel Noah.
- Gratulálok - pacsizott le vele Harry.
- Akkor indulás az emeletre - álltam fel.
- Anya, muszáj? - nézett fel rám hatalmas szemekkel.
- Reggel óvoda, úgyhogy, igen.
- Anya - hajtotta le fejét.
- Megbeszéltük - mondtam kissé szigorúbban.
- Fogadj szót anyának, Noah - szólalt meg Harry. - Ha szeretnéd elmegyek érted holnap, ha anya is megengedi, és akkor esetleg kimehetnénk a parkba.
- Tényleg? - csillant fel egyből a szeme. - Anya, mehetek holnap Harry-vel?
- Persze, de most nyomás az ágyba.
Elköszönt Harry-től, s felsietett az emeletre. Szobában értem utol fiamat. Bemászott a takaró alá, arcára puszit nyomtam, s megsimogattam.
- Jó éjszakát - mondtam neki.
- Jó éjt, anya - pislogott fel rám.
- Szeretlek anya - mondta, amikor már a villanyt oltottam le.
- Én is téged, bébi - hajtottam be az ajtót, s visszasétáltam a földszintre.

°°°°

- Elaludt? - pillantott fel rám Harry a kanapéról.
- Igen - csatlakoztam mellé. - Köszönöm a napot, sokkal tartozom neked.
- Miranda, semmivel sem tartozol - furcsállóan pillantott felém.
- Elfelejtettem egy kis időre a gondokat, és még vacsorát is készítettél, amit meg kell jegyeznem, nagyon is jól sikerült. Hálás vagyok.
- Megmondtam, hogy itt leszek, és segítek.
- Félek, hogy mi lesz anyával - tört ki belőlem hirtelen.
- Gyere ide - húzott magához, s homlokon csókolt. - Minden rendben lesz.
- Megígéred?
- Megígérem.


Ps.: vegyes érzelmeim vannak ezzel a résszel. :| Véleményeket várom, és az új feliratkozóknak is örülnék. Illetve a facebook csoporthoz is nyugodtan lehet még csatlakozni! Xx